MENÜ

Sziderikus asztrológia
A fényszögek témája a másik oldalamon található: http://fenyszogek.freewb.hu/

A két weboldalamra több menüpontban feltöltött fotókat már nem lehet olvasható nagyságúra nagyítani egy kattintással, ezért ha érdekel, úgy tudod elolvasni őket, hogy lemented őket, és kinagyítod a saját gépeden.

 

A Neptunusz

 

A Neptunusz mindig az álmainkat képviseli, akár pozitívan, akár negatívan.

A Neptunusz bolygó az akaratunk által nem befolyásolható erőt képvisel, mert kívül áll az ész határain és minden logikus értelemmel felfogható dolgon. Valódi megértéséhez egyetlen út vezet, a tökéletes önátadás, mert természeténél és működésénél fogva határtalan. Csak akkor ismerhetjük meg, ha összeolvadunk vele, vagyis magunk is határtalanná válunk.

Ezért társítjuk a Neptunt a titokzatossággal, misztikummal, az egység érzetével, a spirituális fejlődéssel és ihletettséggel. Formátlanságot, illúziót, feloldást, imaginációt és idealizmust is kifejez. A Neptunusz legalapvetőbb jelentése, az a vágy, hogy a tudatosság egy alacsonyabb szintjén elveszítsük önmagunkat, megszökjünk minden korlátozás elől, mind az anyagi létezés korlátai és egyhangúsága, mind pedig a személyiség és az ego kötelékei elől.

Ez a menekülés a személyiség szempontjából lehet önpusztító vagy építő jellegű. Egy neptuni ember lehet egy határozatlan, légvárakat építő személy, vagy a finomságokat nagyon észlelő, rendkívűl jószívű ember. (vagy kettő keveréke!)

A Neptun hatásának megtapasztalása sokszor a zavarodottság, a bizonytalanság, a fellegekben járás, a talajvesztés érzésében fogalmazódik meg. Legalábbis így érezhetjük, amikor kezdünk tudatosan szembesülni vele, mielőtt képesek lennénk lelki egyensúlyúnkat megtartva két lábbal állni a földön. Ez a zavarodottság részben abból a hétköznapi hozzáállásból ered, amely megköveteli, hogy minden új élményünk szépen illeszkedjék kész értelmi sablonjainkba. Ám a Neptunuszt egyszerűen lehetetlen körülhatárolni. Hogyan is lehetne a korlátolt fogalmaink és életünk keretei közé szorítani a természetéből adódóan határtalan és formátlan Neptunuszt? Más szóval a zavar, az elbizonytalanodás akkor uralkodik el rajtunk, amikor ellenállunk életünk vagy személyiségünk egy bizonyos jellege vagy mintája elkerülhetetlen szétesésének vagy feloldódásának. A Neptunusz megnyilvánulásának e negatív oldala sokkal nyilvánvalóbban mutatkozik meg, ha az embernek nincsenek gyökerei az anyagi világban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy amíg valaki ki nem békült teljesen a Szaturnusz megszorításával, valóságával és kötelezettségével, nem áll eléggé két lábbal a földön ahhoz, hogy képes legyen kezelni a Szaturnuszon túli bolygók bármelyikének bomlasztó erejét.

Vagyis uránuszi meglátásainkat és szabadságunkat, valamint neptuni ihletettségünket és idealizmusunkat VALÓSÁGGÁ KELL TENNÜNK, azok tudatos földi megvalósítása által.

Ha elmulasztunk e nagy őszinteséget és igyekezetet igénylő benső integrációs feladatnak eleget tenni, borzasztó elégedetlenségérzést okozunk magunknak vagy néha pszichológiai zűrzavart, amely végül a személyiség nagyfokú széteséséhez vezethet.

A Neptunusz az út a személyes tudattalanból a kollektív tudattalanba.

A Neptunusszal közeli fényszögben álló bolygó általában igen érzékeny és kifinomult. Ez az érzékenység sokszor illúziókra, önbecsapásokra, zavarodottságra, vagy az adott életterület széthullására való fogékonyságban nyilvánul meg, mert a Neptun egy bizonyos életterüet valószerűtlen eszményítésére vagy erről való fantáziálásra hajlamosít. A válaszkeresés, amelynek során megtudjuk, hogy a csalódás élménye által valójában egy magasabb valóságot ismerünk meg, egy Neptun konstelláció gyakorlati és jó értelemben vett idealizásra és spiritualizálódásra utalhat.

A Neptun legnagyobb veszélye, hogy valódi szellemi élet, valódi szellemi tapasztalat helyett egy kifinomult, spirituális énkultuszhoz vezet.

Minden azon múlik hogyan fogadjuk a bennünket érő neptuni hatást. Ha nyitott szellemmel és lélekkel üdvözöljük a neptuni energiák beáramlását, akkor magasabb spirituális észlelésben, imaginációban, szellemi meglátásokban lehet részünk. Archetípusos képeket észlelhetünk, szellemi meglátásokban lehet részünk.

A minden szinten egész teljességének gyógyító és éltető ereje.

Igen kevesen válnak a neptuni elv legmagasabb megnyilvánulásának csatornájává, mert végül is melyikünk jelenheti ki magáról, hogy mentes bármiféle önámítástól, valószerűtlen képzelgéstől, vagy nem vágyik kitérni a rideg valóság elől.

Éppen ezért legtöbbünk számára a születési képletünk Neptunjának házhelyzete azt az élet és élményterületet jelzi, amelyet hajlamosak vagyunk idealizálni vagy elmenekülni előle, általában a tudatalatti vagy a felettes én kevéssé megértett késztetései által hajtva. Ez a terület ahol ideált keresünk, és azt hitetjük el magunkkal, amit akarunk és az a menekülési kényszer, amely az adott életterülettel való szembesüléstől igyekszünk megóvni magunkat. Sokszor abból tudat alatti félelemből származik, hogy a kíméletlen közvetlen szembesülés leleplezi önbecsapásunkat. Ezért titokzatosságunkat megőrizve inkább szeretünk sötétben maradni, minthogy megkockáztatassuk annak felismerését, hogy amit oly soká eszményítettünk, nem is olyan értékes, mint amennyire hinni akartuk. Úgy tűnik, számtalanszor azonosítunk világi élményterületet legmélyebb spirituális vágyunkkal és az eredmény zűrzavar és káosz. Éles és józan ítélőképességre van szükség hogy tisztán láthassuk, mi kapcsolatos valójában spirituális fejlődésünkkel, és mi az, ami csak egy olyan életterület, amelyről azt reméltük, betölti sprirituális sóvárgásainkat és magányunkat.

Az Uránusz köztudottan a szellemi meglátások, az eredetiség, a zsenialitás bolygója.

A Neptunusz a látomásos képességről és a képzelőerőről tájékoztat, valamint a misztikus egység érzéséről, amelyek nyilvánvalóan a mindennapi élet anyagi valóságától távol eső élményterületek. Benső szellemi képek, élmények homályos forgatagával való találkozások, amelyeket korábbi életeinkben tapasztaltunk.

A Szaturnuszon túli bolygók olya tudatszinteket képviselnek, ahol meglehetősen személytelenné válunk.

Az Uránusz a magasabb szinten történő szellemi megértést képviseli, ahol a kettősségek az élő igazságban egyesülnek.

A Neptunusz a magasabb dimenziókkal való érzelmi összhangot szimbolizálja, valamit a létezés magasabb síkjai iránti vágyódást és lelkesedést.

A Plútó jelképezi az átalakulás igényünk sarkallta elkötelezett cselekvésünket, amely által az életünkbe olvaszthatjuk a tudatosság magasabb szintjeit, annak tudatában, hogy minden vágyunkat és érzelmi kötelességünket felszínre kell hoznunk, és meg kell tisztítanunk, és hogy minden létező késztetésünkkel szembe kell néznünk. A tudatosságnak ezen a szintjén az ember már nem elégszik meg a puszta tudással vagy lelkesedéssel, az össze szellemi és érzelmi energiáját az átalakító folyamatra szeretné fordítani.

A Neptunusz a második transszaturnikus bolygó, nem olyan robbanékony és heves, mint az Uránusz. Épp ellenkezőleg. Természete rejtélyes, többnyire megfoghatatlan, nehéz kitalálni. Az Uránusz száraz, intellektuális, gyors és brutális, a Neptunusz viszont nedves, érzelmes, lassú, konszenzus orientált. A Neptunusz bizonytalansága nem negatív. Természete az összeolvadás, mélyen a világba néz, kibővíti az egész emberi érzelmi struktúrát, ami olyasmit hoz magával, mint az inspiráció, élénk imagináció, empátia, részvét, önfeláldozás, érzelmi intenzitás, és a lehetőség, hogy megéljük álmainkat, spiritualitásunkat és hitünket. Ezzel egyidejűleg jelenti a veszélyt: függőség, félelem, befolyásolhatóság, gyengeség, légvár építés, feledékenység, zűrzavar, csalás, perverzió, neurózis, illúzió, kétségbeesés.

Jelenti az érzékenységünket a csalódásaink és a várakozásaink irányába. Csak úgy mint Az Uránusz esetében a Neptun házhelyzete nagyon fontos. Például a Neptun a második házban jelenthet olyan jövedelemet, amellyel az egyén nem nagyon akart törődni, és ami emiatt megmaradt a bizonytalanság állapotában. A Neptun az ascendensen bizonyos mértékben a tudattalan tényezők túlsúlyát mutatja a más emberekkel való cselekvéssel kapcsolatosan, amelyeknek súlyos következményei lehetnek, a másik oldalról azonban csodálatosan egynek érezheti magát az egész világgal…..

A Neptun a Vénusz magasabb oktávja, és képes megérteni a világ mélyebb összefüggéseit, amelyekről azt tartják, ez a bolygó ehhez a csatorna, az út, és hogy a tisztánlátók is ettől a bolygótól kapják a képességüket. Ugyanez igaz a vallásos és misztikus emberekre is. Egy jó kombináció a Merkúr és a Neptun között, gyakran adományoz ilyen képességet (Jose Silva, az Agykontroll megalapítója, Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója).  A Hold-Neptun kombináció is nagyon karakteres: az egyén képes könnyekben kitörni, vagy a lángoló szenvedélyre lobbanni a legkisebb eseménytől is.

A Neptun a romantika, az önzetlenség, az érzékenység, a szenzitivitás, az imagináció, az inspiráció, a misztérium, és az azzal együtt járó charm. De ő a planétája a drognak, a függőségnek, a morbid állapotoknak, az aggodalomnak, a szélhámosságnak, a csábításnak, a züllésnek, önmagunk kényeztetésének.

A szexuális és romantikus területen nem olyan, mint az Uránusz, amelyik száraz és intellektuális, hanem mindig nagyobb területet érint, mint amennyit provokál, és teszi ezt mindig indirekt módon. Ködös atmoszférát teremt azon a területen, ahol elhelyezkedik a születési képletben, jó vagy rossz okból. Az egyén elragadja egy hihetetlen mélységű szerelem, ahol a szex és az érzések szorosan összetapadnak, vagy egy love story, amelyik csak a képzeletében létezik.

Sok esetben a Neptun igen erős pozícióban található meg a művészek képletében. A világítókkal (Nap-Hold) képzett feszült fényszög a művészt kreativitását a szenvedés vagy a melankólia irányába „tolja” , míg a Merkúrral képzett lágy aspektus intellektuális vagy misztikus dimenziókba emeli.

Hol van hát a különbség a Vénusz és a Neptun között?

Bár mindkét planéta érzelmi természetű, mégis lényeges a különbség: A Vénusz érzelmeinek konkrét alanya van, míg a Neptun képes olyan érzelmeket ébreszteni, amelyeknek nincsenek irányultsága. Inkább érzelmi csomagolás, aminek nincs döntő befolyása egy adott döntésre, vagy viselkedésre. A Neptun szinonimája a lemondás és a világgal való fúzió, míg a Vénusz a szerelemmel és a csábítással függ össze. A Vénusz csak a tizenkettedik házban vagy a Halakban lesz hasonló a Neptunhoz.

A tény az, hogy nagyon nehéz felismerni a Neptun hatásait, ami megfelel valódi természetének. Mint egy bizonyos fokig a misztérium részese, a Neptunt az asztrológus nehezen tudja megfejteni. A Neptun többnyire rejtett mintázatú, mindent átható, az egzaltált érzésektől az ellentétéig, a növekvő ellenszenvig, vagy a benyomásig, hogy valami nem jó, sokkal gyakrabban, mint nem, ha semmi az aktuális eseményekből sem indokolja ezt az érzést.

Egy Neptun tranzitnál (a Neptun a jelenben áthalad valamelyik születési bolygónk felett), éppenséggel semmi sem történik a felszínen, a mély azonban fortyog, valóságos vihar van kitörőben. Lassan mozog és a mélyben hat a személyre. Lassan dolgozik mint a tenger hullámai, lassan hajtja bele az egyént az általa megkívánt érzelmi állapotba.

Egy konjukció egy születéskori bolygón akár két és fél évig eltarthat…lassan de biztosan dolgozik, akár a tenger hullámai, ahogyan a partot nyaldossák…

 

A Neptunusz a lélek területét szimbolizálja, ahonnan sejtések, inspirációk és víziószerű sugallatok, jelentéssel teljes álmok, és csupán az értelmünkkel már fel nem fogható bizonyosságok szintúgy érkeznek, mint ahogyan hallucinációszerű fantáziaképek, önámítások, kényszerképzetek, és a valóságtól távol álló vágyálmok. Míg az Uránusz villanásszerű felismeréseivel szétfeszítette a határokat, addig a Neptunusz feloldja azokat az én és a külvilág, a tudat és a tudattalan kölcsönös egymásba hatolásának rendkívül finom cserefolyamatában. Nyilván érthető, hogy ennek az alkotóelvnek csak akkor felelünk meg, ha stabil én- és személyiségmagot fejlesztettünk ki magunkban és megtaláltuk az önmagunkkal való azonosságot - különben az a veszély fenyeget, hogy védtelenül ki leszünk szolgáltatva a minket elárasztó idegen befolyásoknak, amelyek akár azt is eredményezhetik, hogy eltávolodunk önmagunktól és elveszítjük az énünket.”

A horoszkópban ha kiemelt szerepe van, akkor a szülött nagyon fog vonzódni a vízhez.

Ahhoz hogy a Neptunuszt jobban megértsük, bár ez sosem fog egészen sikerülni, még egyszer idézzük fel azt a két lépést, amely elvezet hozzá. Az ember először elkezdeni érzékelni összefonódásait, ráébred, hogy ki van szolgáltatva az önmagát ismétlő sorsnak. Rádöbben, hogy tudattalanul (Plútó) függ ősei történetétől. Amikor ez az összefüggés tudatosodik benne, és átveszi ezért a felelősséget, elkezdődik a Szaturnusz munkája. A fejlődés első nagy lépése abban áll, hogy az ember kiemelkedik az áldozat szerepéből.(Nem tehetek semmit a sorsom ellen), és mindent elismer, ami saját életéhez tartozik, és szembenéz élete feladataival. Aki hajlandó engedni, hogy a Szaturnusz felnyissa a szemét a nagyobb összefüggésre, és beáll egy olyan rendbe, amely feloldja az összefonódásokat, és kész azonosulni Uránuszával, és megtenni a következő, a szabadságba vezető lépést. Új utak, új értékek mutatkoznak meg- a régi boldogtalanságot hozó rendszer megmarad a múltban, ahová tartozik. Ehhez a lépéshez mindig az az érzés társul, hogy árulást követtünk el. Anélkül hogy szembenéznénk ezzel a kérdéssel az Uránusz sosem nem tudja teljesíteni feladatát. Az ismétlések és a hamisan értelmezett lojális szeretet biztonságából kivezető lépés egy szellemi-lelki bővülés, növekedés egy nagyobb dimenzióba.

A Neptunusz szimbolizálja az „azután” területét. Már „odaát” van, ő képviseli a túloldal, amely evilágból szemlélve az emberi lét ismeretlen dimenziója. Erre tulajdonképpen nincs nevünk, nincsenek rá szavaink. Tudjuk hogy a létezés ezen oldalát leginkább meditációban tapasztalhatjuk meg. Mindannyian ismerünk sprirituális úton haladókat, akik nagyon komolyan foglalkoznak a léleknek ezen aspektusával. De mi magunk, mindennapjainkban, szokásos fejlődési folyamataink során, hogyan érzékeljük a Neptunuszt, hogyan jelenik meg a mi életünkben? A Szaturnuszról tudjuk, hogy azzal állít elénk feladatokat, hogy bizonyos életterületeket, energiákat blokkol. Ezzel megmutatja, min kell munkálkodnunk. Az Uránusz kikényszerített és néha önkéntes irányváltásokkal mutatja meg magát. Ha a helyzetek túlságosan belénk rögzülnek és mi magunk erősen azonosultunk velük, akkor akár akarjuk akár nem, megoldja béklyóinkat.

És hogyan lép az életünkbe a Neptunusz, az ismeretlen, a névtelen? Egész egyszerűen úgy, hogy valami hiányzik nekünk. A Neptunuszt először is úgy éljük meg, elvesznek tőlünk valamit vagy akár valakit. Például hiányoznak a szüleink, vagy más családtagok, ők odaát vannak az ő birodalmában. Egyszerre hiányzik az erőnk, energiánk, azonosulásunk. Az életnek ettől az oldalától hirtelen semmit sem tudunk már nyerni. Az ego játékai hirtelen lényegtelennek tűnnek, kihúzzák a talpunk alól a talajt. Az az érzésünk, hogy már nem tartozunk oda. Szenvedünk a búcsúzás fájdalmától, a hiány érzésétől, és félelmektől, az élet értelmetlennek tűnik. Csak ekkor sejtjük meg, hogy valójában miről is van szó, ha már nem sötét lyukként, mínuszként, valami hiányaként érzékeljük. Az úgynevezett ezoterikus úton haladó emberek szeretnek a nagy egészről, a minden szeretetéről, az élet titkáról, stb beszélni.

De ki képes valóban beleveszni egy nagyobb dimenzió távolságába? Ki kész meghalni, az anyagi létezésének burkát feladni? Ez a burok sok rétegből áll, és ezeket egymás után, rétegről rétegre lehántják rólunk. Minden alkalommal, amikor a Neptunusz tranzitra vagy aktiválódásra kerül sor, fájdalmak közepette megválunk az egyik ilyen rétegtől. Egy szeretett ember halála kitép szubjektív, birtokló szeretetünkből egy darabot. Amikor a sors úgy hozza, hogy az ember kénytelen seholországban tartózkodni, egója eléri saját határait. Ahhoz, hogy elhiggyük, valóban létezik, látnunk kell saját szemünkkel. Halak időszakban az ember láthatatlanná válik. Anélkül hogy tudná, spirituális kapcsolatokra tesz szert. Sajnos épp ilyenkor kapaszkodik különösen látható, jól ismert életébe és ezzel elhalasztja a nagy lehetőséget. Valamikor mindenki számára eljö az idő, hogy megváltoztassa a Neptunuszhoz való hozzáállását. Lehet hogy sokáig tart, de ez az átalakulási folyamat csak akkor fejeződik be (talán sok inkarnáció után), ha az ember megtanul elfogadni a Neptunusztól, és már nem érzi azt, hogy valamit elvettek tőle. Csak akkor tudjuk elérni ezt az állapotot, ha lelkünket minden határon túlra kiterjesszük. Minden bármivel történő azonosulás ezeknek a határoknak az egyikét képviseli. Az Uránusszal az volt a feladatunk, hogy szétrobbantsuk ezeket. Olyan folyamat volt ez, amely sokszor hevesen zajlott és az előre, az oldásra irányuló energiái miatt kevés teret engedett arra, hogy az egészet láthassuk. Ha nem pusztítottuk volna el először a régit (árulás), a Neptunusz dimenziója örökre zárva maradt volna. Már előtte is beszélünk ugyan a szeretetteljes oldásról, de csak most, csak itt válik lehetségessé. Az összefonódottól a nyílt, szabad szeretetig történő átalakulás csak a Neptunusszal lesz teljes. Ami az új értékrenddel elkezdődött, az annak az embernek a szívében teljesedik ki, aki minden új mellett, a régit ugyanúgy szereti és tiszteli. Nemcsak arról van szó, hogy akkor vagyunk továbbra is kapcsolatban az elhunytakkal, akiket elhagytunk, el kellett hagynunk, ha magunkhoz hívjuk, és ugyanolyan szeretettel átöleljük őket, mint az élőket. Ők és a történetük tovább élnek bennünk. Most az örökkévalóságban van a helyük, kívűl az időn. Az Uránusz szükséges törését meggyógyítja a Neptunusz. Most az összefonódásokba zuhant angyal visszatér a világ szívébe. Az ég és a föld eggyé válnak, feloldódnak a határok a jó és a rossz között, ahogy a múlt és a jövő egymásutánisága is. Aki egy ilyen pillanatot elcsíp, az érezheti, hogy mi a boldogság, az odatartozás boldogsága, nemcsak a saját családunkhoz, hanem a nagy világlélekhez.

Mélyen belül minden ember magában hordozza ennek az igazságnak az ismeretét. A horoszkóp minden Neptunusz állása mindaddig rejtve tartja a lényeget, csalódások és titkok rétege alatt, amíg ki nem ássuk. Az, hogy mi hiányzik az életünkből, mindig utal rá, hogy hol kell keresnünk. Bárhol helyezkedik el a Neptunusz, mindig ugyanazt képviseli: az EGYSÉGET. Mindig a misztériumot szimbolizálja, amelyre nekünk, akik a kettősségben élünk, nincs szavunk. Csak arra találunk szavakat, ami hiányzik és az határozza meg a helyet, ahol az ember az elveszettet újra megtalálja majd. Ott, a sors azon helyén férhet hozzá az igazsághoz és annak minden szeretetéhez. Itt, csak itt tudja újra megtalálni. Az igazság fénye annak gyullad ki, akinek szíve elég szabad, hogy érzékelni tudja.

 

 

 

 

 

Honlap készítés ingyen

Asztali nézet