MENÜ

Sziderikus asztrológia
A fényszögek témája a másik oldalamon található: http://fenyszogek.freewb.hu/

A két weboldalamra több menüpontban feltöltött fotókat már nem lehet olvasható nagyságúra nagyítani egy kattintással, ezért ha érdekel, úgy tudod elolvasni őket, hogy lemented őket, és kinagyítod a saját gépeden.

 
 
Rudolf Steiner

Iszonyú volna, ha valaki úgy vélné, hogy nevelő lehet azáltal, hogy iszonyú sokat tud, vagy sokra képes. Ez teljes képtelenség. Az a tanító, akinek csak valamilyen ösztönös művészi érzéke van, kevesebb akadályt gördít a gyermek felnövekedése elé, mint az olyan tanító, aki művészietlen, de roppant nagy tudós. Nem szabad, hogy amikor a tanító az osztályba lép, a fiúk vagy a lányok úgy érezzék, hogy elméleti alapelvek szerint nevel, mert a tudattalant nem ragadja meg. A pedagógia nem megfelelő, ha a tanítót vagy a nevelőt csak okossá teszi. Nem mondom hogy meg kell fosztania gondolatoktól, de ilyen módon ez nem is történik meg. Nem helyes az a pedagógia, amely csak okossá teszi a tanítót, csak az a helyes, ami belsőleg mozgékonnyá teszi, élő vért áraszt bele lelkileg, és ez mozgékonyan áramlik bele fizikai életének vérkeringésébe."

Az ember egész lénye számára alig lehet rosszabb annál, mint amikor az ember lelkileg, saját szívével távol áll attól, amit a fejnek kell végrehajtania. Ez nemcsak valami olyasmi, ami ellentétes a finom, érzékeny embertől, hanem annak jele is, ami a  legnagyobb befolyással van éteri testének erejére és energiájára.

Az éteri vagyis eleven test ilyen magatartás során egyre jobban legyengül az észrevétlen kapcsolat következményeként, mely az ember lelki magva és aközött létezik, amit az ember csinál. Az embernek minél tovább kell valami olyasmit csinálnia, ami őt nem érdekli, annál jobban legyengíti éteri vagyis eleven testét.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Bill Scott-Swen Söderberg: Menedzselés mesterfokon

Öröm

Eredményesség

Érvényesülési lehetőség

Irány

Igen fontos tényezők ezek, amelyeket feltétlenül egyensúlyban kell tartani, és amelyeket időnként felül kell vizsgálni.

Fel kell tenni az alábbi kérdéseket önmagunknak

  • Örömet lelek-e a munkámban?
  • Sikerül-e eredményeket elérnem?
  • Olyan pozíció felé haladok-e ami lehetővé teszi hogy a jövőben is örömet találjak a munkában és eredményes legyek?
  • Kielégítő-e a fenti területek közötti egyensúly?
  • Milyen változásokra van szükség, hogy javítsak az egyensúlyon?

..................................................................................................................................................................................

Nem elég a tudás, a kiváló bizonyítvány, a kiemelkedő nyelvtudás vagy jól csengő munkatapasztalat egy jó állás megszerzéséért. Mai cikkünkben Dr. Nemeskéri Gyula, HR tanácsadó és tréner segítségével annak a nyomába eredünk, hogy mit keres szinte minden cég a pályázókban a felsoroltakon kívül.

Tény, hogy nem csak a szerencse kérdése, hogy sikerül-e egy igazán jó állást szerezni. Egy munkakör sikeres betöltéséhez sok mindenre van szükség, ráadásul minden munkakör más és más elvárásokat támaszthat az új munkatárssal szemben, nincsenek kizárólagos sztenderdek. Íme, a szakértő által kiemelt tényezők, melyeket a megkérdezett vezetők kifejezetten az állásra esélyes jelöltek tulajdonságaiként soroltak fel! Nézzük!

1.) Alapos, precíz munkavégzés kapcsán a szervezetek elvárása a pontos, hibátlan, minőségi, lelkiismeretes munkavégzés, a határidők betartása.

2.) A szabály- és a normakövető munkatársakra az jellemző, hogy elfogadja és betartja a szervezeti viselkedési szabályokat, valamint a munkaterületre vonatkozó munkautasításokat, előírásokat.

3.) Kitartó, egyenletes munkavégzést az tanúsít, aki a nehézségek ellenére is folyamatosan végzi feladatait, valamint törekszik a teljesítményelvárásoknak megfelelni.

4.) Felelősséget elsősorban a szervezetben végzett tevékenységekért, a munkavégzésért, a meghozott döntésekért kell vállalni. A szervezet egyes munkaköreiben a társaság vagyonáért, anyagai javaiért és az eredmények eléréséért is vállalni kell a felelősséget.

5.) Önállóság a munkavégzésben ott mutatkozik meg, hogy a munkakört betöltő képes-e irányítástól, folyamatos ellenőrzéstől függetlenül is az elvárásoknak megfelelően dolgozni, dönteni, a saját munkaidejét beosztani.

6.) Fegyelmezett viselkedés során a szervezet tagja magas önfegyelemmel dolgozik, kontrollálja saját viselkedését.

7.) Együttműködő, segítő viselkedés során szükség van a munkatársakkal, vezetőkkel a toleráns, kiszámítható magatartásra, a szavahihetőségre, az önzetlen, szolgálatkész, támogató magatartásra.

8.) Az udvariasság, jó modor egyrészt elősegíti a beilleszkedést, a munkatársakkal, az ügyfelekkel a jó viszony kialakítását.

9.) Az alkalmazkodási, valamint beilleszkedési képesség segít abban, hogy a munkatárs elfogadja a változásokat, képes alkalmazkodni az új helyzetekhez, nyitott ahhoz, hogy beilleszkedjen a szervezetbe.

10.) A stresszes helyzetek tűrése azért lehet szükséges, mert a szervezetekben a munkavégzés során megjelenhet a felelősségből, a monotónia elviseléséből, a veszélyhelyzetekből, az időnyomásból, a döntéssel, a koncentrált szellemi tevékenységgel, problémamegoldással együtt járó feszültségből, a konfliktusok elviseléséből adódó terhelés.

11.) A motiváltság elősegíti, hogy a munkatárs jól teljesítsen, szakmai tudását fejlessze, érdeklődjön az újdonságok iránt.

12.) A lojális munkatárs azonosul a szervezeti célokkal, segíti azok megvalósulását.

..................................................................................................................................................................................

Ahhoz, hogy valamiben igazán komoly eredményeket érj el, profizmusra lesz szükséged. Profivá válni pedig nem is nagy ördöngősség, csak kitartás kell hozzá, idő és még néhány titkos összetevő!

Mindenki profivá akar válni, ha beismeri, ha nem. Legfeljebb az a gond, hogy valaki nem találja meg azt a célt, ami annyira motiválja, hogy felkeltse benne, a tökéletességre törekvés vágyát! 

1. A tapasztalat öröme

Ez egy öngerjesztő folyamat, ahogy egyre több tapasztalatot szerzel egy adott területen, úgy fogod egyre nagyobb örömödet lelni a feladatod elvégzésben. A jól végzett munka öröme tehát igenis létezik. A munkád minőségi elvégzése az egyik alapvető kulcs a boldogságod elérésben, ezért fókuszálj arra, hogy maximális odaadással végezd a feladatod.

2. Egy kis tudomány

Az önmeghatározás elmélet (Self Determination Theory) szerint, az ember lelki szükségletei három egyszerű pontban foglalhatóak össze. Az elmélet szerint minden amire szükségünk van:

  • kontroll az életünk felett
  • kompetencia a munkában
  • személyes kapcsolatok

A munkavégzés eredménye jelentős mértékben befolyásolja az életünk felett gyakorolt kontrollt, ami viszont alapvető hatással van személyes kapcsolatainkra. Ebből a nézőpontból az életed múlhat rajta, hogy a profizmus útjára lépj. Motiváló nemde?

3. Egy kis gyakorlás

Ahhoz, hogy a tudásod mesteri szintre fejleszd valamiben, mindössze 10.000 óra fókuszált gyakorlásra lesz szükséged. Ez egy befogadhatóbb számban kifejezve 4 év 8 órás munkának felel meg.

A nehézség viszont, hogy nem elég az irodában üldögélni, gyakorolgatni. Itt kemény szigorról és vasfegyelemről kell tanúbizonyságot tenned. Ki kell majd lépned a komfortzónádból, feszegetned kell a határaidat, hogy fejlődni tudj.

4. Szelektált tudás

A profizmus útja azt is magában foglalja, hogy megtanulsz különbséget tenni számodra hasznos és haszontalan tudás között. Nem kell feltétlenül szakbarbárrá válnod, de az biztos, hogy nem lesz időd a felesleges tudás felhalmozására!

5. Misszió

Több cikkünkben is említjük a misszió fontosságát, és nem is véletlenül! Tudnod kell, hogy miért csinálod azt amit csinálsz. Mi a célod, miért ezzel foglalkozol. Ez a kifelé irányuló kommunikációdnak is alapeleme kell, hogy legyen, és saját magadat is meg tudod erősíteni vele a nehéz pillanatokban.

6. Türelem

Jólvan, jólvan csinálom már egy hónapja, mikor leszek végre profi? A változáshoz idő kell, a komoly képességek elsajátítása is lépésről lépésre fog történni. A változás nem egyik napról a másikra jön majd el az életedbe.

7. Bukások

Mire igazán belejössz, számos kudarcon, hibán, és pofára esésen leszel túl. Ezektől teljesen felesleges előre rettegni, aki dolgozik az hibázik is. Legalább tanulsz majd belőlük, és még egyszer nem követed el.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A KOMFORTZÓNÁN KÍVÜL NEM TÖRTÉNIK SEMMI

2017.01.25. 08:485
 
Nyakig benne vagyunk a januárban, mostanra talán már az is körvonalazódik, hogy mennyire életképesek az újévi fogadalmaink. Ezek egy részet nagy eséllyel az úgynevezett komfortzónán túli titokzatos területen próbáljuk megvalósítani. Éppen ezért kénytelenek vagyunk lerombolni pár mítoszt

A komfortzóna legyőzésére biztató motivációs idézetek, cikkek, könyvek – különösen így januárban, a nagy újrakezdések idején – rengeteg helyen jönnek szembe. Mindenütt a szokásos lösungok: milyen sokat haladhatunk, micsoda döbbenetes eredményekre leszünk képesek, amint kimozdulunk a komfortzónánkból. Ami a legtöbb gondolatmenetben ráadásul pont abból áll, hogy mindent hátrahagyunk, és elutazunk egy egzotikus helyre, lehetőleg egyedül. Közben mászhatunk hegyet, zarándokolhatunk, alhatunk függőágyban a dzsungel közepén és kész. Kinn is vagyunk a komfortzónából. 

Hogy is kell ezt elképzelni?

 

Forrás: Unikornis

Az a szép piros kör, az ott a komfortzóna, az a körülötte levő zöld téglalap meg az a terep, ahova ha ráteszi valaki a lábát, végre kimozdulva a piros körből, akkor majd ott, na majd ott beüt a várva várt fejlődés. Majd ott megtörténik a csoda, majd ott hirtelen minden megváltozik, és azonnal szárnyakat kap.

Egyébként ehhez hasonló ábrával egész sok helyen lehet találkozni, még szakirodalomban is. Csak ott azért ennél részletesebb tevékenységet is elvárnak néha, mint elmenni két hónapra valahova messze.

Ezzel az egésszel több probléma is van, számszerűen három.

1. Nem az a komfortzóna, ahol van fűtés.

Nem attól fogunk kimozdulni belőle, hogy elmenekülünk, hogy olyan helyre megyünk sátrazni, ahol nincs meleg víz. Nagyon nem. Vagy, hogy felmondunk, és hátra hagyunk csapot-papot. Ez esetben legtöbbször nem a komfortzónánkat hagyjuk el, csak a józan eszünket.

Nem érdemes tehát azt gondolni, hogy attól, hogy valaki úgy dönt, tonhalkonzerven fog élni 22 napig Afrikában, vagy bakancsot húz és elmegy az inka ösvényre, akkor már rögtön hatalmas haladást fog elérni az életében.

Nem fog.

Jól fogja magát érezni, lesz 1001 szuper élménye, úgyhogy jó szívvel ajánlom bárkinek, próbáltam magam is. De ettől bármiféle maradandó lelki fejlődést várni? Mondjuk, hogy optimista. És akkor még finom voltam. Élettapasztalatot, a világképünk színesítését, rugalmasságot, új barátokat, kalandot – ezekre szert lehet tenni. De ezeknek semmi köze a komfortzónához. Ezek mind elérhetőek a piros kör közepéről is.

A fenti példából kiindulva, ha valakit kirúgnak, és elmegy a maradék pénzéből világgá, az nem számít. Ha a pár kiló felesleggel rendelkező, a mozgástól idegenkedő lányt bejelenti a barátnője power jógára, ami után remekül fognak együtt salátázni, az sem.

Brutális különbség van a között, hogy tudatosan lépünk ki a komfortzónánkból, vagy kisodródunk, kilöknek, kisegítenek.

Majd akkor fogunk fejlődni bármit is, ha rájövünk, hol a komfortzónánk, és akarattal lépünk ki belőle. Mert az enyém nem ott van, ahol a férjemé, ahol az édesanyámé, ahol a barátnőmé. Sőt még ott sem, ahol a sajátom volt tíz évvel ezelőtt.

3. Nem elég kilépni, meg kell tanulni kijárni. Minden áldott nap.

A fenti két pontnak megfelelően hétfőn összeszedjük magunkat, felkelünk egy órával korábban és elmegyünk egy ködös, jeges reggelen futni. Csak hogy egy könnyen elképzelhető esetet vegyünk, amit sokan szeretnének megvalósítani.

Ezért nem ér egy fabatkát sem, ha egyszer lépünk ki a komfortzónánkból. Pont annyit fog számítani az életünkben, mint amennyit az egészségünkön, a külsőnkön javít az, ha egyszer elmegyünk futni. Semmit. Az égadta világon semmit.

A komfortzónát nem elhagyni kell. Meg kell keresni a kijáratot és kinyitni az ajtót. Kimenni, visszajönni. Megint kimenni. Minden nap, minden helyzetben.

Keresni, hol vagyok kényelmes, hol süppedek lefele, hol keresem a könnyebb utat, hol teperek vissza a piros zónámba, olyan gyorsan, ahogy csak a lábam bírja. Levegőt venni, megint kinyitni az ajtót és visszamenni, kimenni a zöldbe.

Nem azért, mert ott azonnal fejlődni fogunk. Nem fogunk.

A komfortzónán kívül nem történik semmi.

De mialatt ki-be járkálunk, legalább megjegyezzük, hol az ajtó. Hogy nyílik. Napról napra könnyebben. Míg el nem érjük, hogy nyitva maradhasson. És úgy járkálunk ki-be, hogy már nem is fáj. Már jó kint is. Akkor és ott, fejlődünk.

És a fejlődéssel mi történik? Megnő a komfortzónánk, megnő a piros kör. Hiszen már észre sem vesszük, hogy kiléptünk. Na, akkor kell rajzolni egy új ábrát, egy nagyobb piros kört, és egy nagyobb zöld téglalapot köré. És irány megkeresni, hol van az új piros kör széle.

Hol az új kijárat, hol az új ajtó.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Popper Péter búcsútanácsai

 
 
 
A pszichológusi tevékenységre való alkalmasság négy parancsolata:  
1. Az anyáddal, apáddal, testvéreiddel való viszonyt illetően ne csapd be magad, ne hazudj magadnak!
2. Legyen rendben a szexuális életed!
3. Ne akarj hatalmat emberi lélek felett!
4. Vegyél erőt voyeur-hajlamaidon! Ne élvezd, hogy embersorsokba kukucskálhatsz!  

 

 

Popper Péter elbúcsúzott

"Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül."

Gondolati háttér: A gyermek még főleg reaktív lény. Viselkedése válasz arra, ahogy a környezet viselkedik vele szemben. A felnőtt ember megszerezte a valódi aktivitás lehetőségét, formálni képes környezetét. Lelkiállapota akarva-akaratlanul kisugárzik környezetére. Bajainkért sokszor a külső körülményeket vádoljuk, holott mi formáltuk ilyenné azokat. Ha rendet teremtünk magunkban, legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást.
 
"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."
Gondolati háttér: Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk. A jelenre kell elsősorban odafigyelni.
 
"Mindenről lemondhatunk, csak életünk fő gyökereit nem vághatjuk át. Keresem életem gyökereit."
Gondolati háttér: Az életben nem lehetünk meg kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell másokhoz is. De nem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudunk elviselni. Életünk alapjainak sértetlenül kell maradnia. Meg kell ismernünk ezeket az alapokat – a többi nem érdekes.
 
"Nem lehetek olyan fontos mások számára, mint önmagamnak. Saját dolgaim súlya nagyobb bennem, mint a külvilágban."
Gondolati háttér: Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Mennyire átsiklunk mások sikerei, örömei felett! Egy másik ember ugyanígy van velünk. Ezért nem szabad túlértékelni a "Mit szólnak hozzá?" – jelentőségét. Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket. Ugyanígy örömeink, eredményeink sem. Mennyit marcangoltuk magunkat, szégyenkeztünk értelmetlenül. Hányszor bántódtunk meg fölöslegesen.
 
"A beszédem akkor lesz egy velem, ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet."
Gondolati háttér: Mennyi energiát fecséreltünk el fecsegésre, amikor üres szavakat váltottunk üres emberekkel. Sokat beszéltünk magunkról, keveset hallgattunk másokat. Már sok baj származott a fölösleges beszédből. Abból soha, ha hallgatni tudtunk. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit – érdemes elmondani. És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.
 
"A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél; véd és akadályoz."
Gondolati háttér: – A természetben az alacsonyabb rendű élőlényeket kitinpáncél védi. Kívül kemények, belül puhák. A páncél: fal köztük és a világ között. Ha áttörik, védtelenek. A magasabb rendű élőlényeknek gerincük van. Kívül lágyak, a tartásuk belül van. Szabadabb a viszonyuk a világhoz, s bár könnyebben megsérthetők, mégis nagyobb biztonságban vannak. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. A fejlődés útja az, hogy a külső fegyelem belső fegyelemmé változzon. Csak a belső fegyelem tanít meg élni a szabadsággal. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít. Ezért van olyan sok pszichés zavar a modern kultúrában.
 
"Csak az egyértelmű cselekvés hatásos. A bizonytalan cselekvés bizonytalan eredményt szül."
Gondolati háttér: A világban az akció-reakció törvénye uralkodik. Amennyire koncentrált erőt fejtek ki egy irányban, olyan koncentrált hatást fogok elérni. Csak határozott kérdésre kapok határozott választ. Vannak alapvető élethelyzetek, amelyekben csak egyértelműen szabad cselekedni. Ha már töprengek, vacillálok – akkor ne cselekedjem. Ha gondolkozni tudok azon, hogy megházasodjam-e, szülessen-e gyermekem, hivatást változtassak-e – akkor ne tegyem. Meg kell várnom, míg a dolgok egyértelművé tisztulnak bennem – akkor könnyen és határozottan tudok cselekedni. És ez meghozza az eredményt.
 
"Az élethelyzeteim adottak. Ebben determinált vagyok. Rajtam áll azonban, hogyan viselkedem e helyzetekben. Itt a szabadságom."
Gondolati háttér: Élethelyzeteink nagy részét – családunkat, szociális körülményeinket, betegségeinket - szinte "készen kapjuk", vagy legalábbis igen sok, tőlünk független külső faktor határozza meg azokat. Viselkedésünk szabályozása azonban a hatalmunkban van, tőlünk függ. Így fonódik össze életünkben a determináció és a szabadság. Epiktétosz figyelmeztet arra, hogy azzal kell foglalkoznunk, ami tőlünk függ. Egy adott helyzetben sokféleképpen lehet viselkedni. Thomas Mann írja: "Eljött Petepré életének nehéz órája, amitől mindig félt – s lám, nemessé formálta azt." A szabadság értelme a nehéz helyzetek nemessé formálása viselkedésünkkel.
 
"Az igény valóságot szül. A dolgok megvalósulásának az a kezdete, ha makacsul rájuk gondolunk."
Gondolati háttér: Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
 
"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."
Gondolati háttér: Filozófiai szempontból ismerjük az idő objektivitását. De életünknek van egy szubjektív időrendje is. A pszichológiai idő-élmény egyéni és sajátos. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény. Milyen hosszú és unalmas lehet átélni eseménytelen nyári hónapokat. A napok végtelenül lassan vánszorognak. De visszatekintve egy röpke pillanatnak tűnik a nyár. Nem történt semmi, amit emlékezetünk megőrizhetett volna. Ám milyen gyorsan rohan el ugyanez az idő, ha eseményekkel zsúfolt. De visszapillantva rá végtelen hosszúságúnak érezzük, annyi minden történt. Így vagyunk az életünkkel is. Ezért kell bátran és kíváncsian élni. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint: tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid.
 
Kung-Fu-ce írja:
"Mikor húszéves voltam – sokat tanultam:
Mikor harmincéves voltam – már tudtam, mit akarok.
Mikor negyvenéves voltam – már szilárdan álltam.
Mikor ötvenéves voltam – már tudtam hallgatni.
S mikor hatvanéves lettem – már követhettem a szívemet,
s a törvényt nem léptem át."
 
"A mai ember egyre markánsabban: Én. Ezért alapvető történéseinket egyedül kell átélnünk. A vállalt magány minden valódi kapcsolat alapja."
Gondolati háttér: Pszichológiai szempontból az emberiség fejlődéstörténete a szuverén személyiség, az "Én" kifejlődésének útja. Felbomlottak a nagy vérségi, gazdasági, vallási közösségek, amelyek igazi feloldódást kínáltak. Életünk legfontosabb eseményeit egyedül éljük át, senki sem "léphet be személyiségünkbe", hogy helyettünk éljen. Egyedül születünk, egyedül szenvedjük meg betegségeinket, félelmeinket, egyedül éljük át megismeréseinket, egyedül halunk meg. Ha ezt a magányt vállalni tudjuk, ha nem menekülünk hamis fanatizmusokba és más kábulatokba, akkor nem terheljük túl kapcsolatainkat azzal, hogy olyan megosztást követelünk, amit senki sem adhat meg. Ezzel az alapérzéssel tudunk igazán együtt élni valakivel. Mert segíteni sokat lehet egymásnak.
 
"Semmilyen érzelem nem állandó hőfokú. Az érzelmek élnek, tehát természetes lüktetésük, apályuk és dagályuk van."
Gondolati háttér: Minden kapcsolatnak vannak felfelé ívelő és romló periódusai. A kapcsolat vállalása azt jelenti, hogy rossz szakaszaival együtt vállaljuk. Egy kapcsolat újra kiemelkedhet a hullámvölgyből, ha megértően segítünk. Ha sértődötten elvonulunk, akkor baj lehet. Az emberi viszonyok nem tenyésznek szabadon, mint a gaz – gondoznunk, ápolnunk kell őket, mint a nemes növényeket.
 
"Az ember nem tulajdon. Az igazi kapcsolat két szabad ember társulásából keletkezik."
Gondolati háttér: A birtoklás, a kizárólagosságra törekvés ősi ösztön. De boldogságot vagy szenvedést hoz-e nekünk és társunknak? S ha szenvedést, megalázottságot okoz, vajon szeretetből fakad-e? S ha nem szeretetből fakad, akkor van-e jogunk bármit is követelni a másiktól? Hiúságunk azt sugallja, hogy társunknak nem lehet öröme rajtunk kívül. De betölthetjük-e egy hosszú életen át egy másik ember létének horizontját? Az együttlétet éppúgy túl lehet adagolni, mint a gyógyszert: akkor már mérgez. Egy kapcsolat börtönné is válhat, telítődhet hazugsággal, lázadó fantáziákkal. Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és egy nő; saját életünk sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban lehet.
 
"Az ember oszthatatlan teljesség. Csak az egész embert lehet elfogadni vagy elutasítani."
Gondolati háttér: Az emberi kapcsolatok, kötések mindig az egész embernek szólnak. Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Nem "trancsírozhatunk" szét egy embert különböző sajátosságai szerint. Egyetlen kérdés létezik csak: Úgy, ahogy van, és ha ilyen marad, kell-e nekem?
 
"Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni."
Gondolati háttér: Az emberi kapcsolatok alapkérdése: Milyen igényeket elégít ki? Újra meg újra adunk és elfogadunk: gondolatokat, érzelmeket, életformát, biztonságot, szexuális örömöket. Krízis akkor keletkezik, ha már nem tudjuk örömmel megadni és elfogadni – egymásnak és egymástól – mindazt, ami életünk egyensúlya szempontjából lényeges. Amíg igazán adni tudunk, nem érezzük áldozatnak, mert öröm számunkra a másik öröme. Amíg adni tudunk, tudunk elfogadni is. Az áldozathozatal érzése, a mérlegelés: ki jár jobban?; az elfogadást megakadályozó félelem vagy gőg; – ezek jelzik és egyben okozzák egy kapcsolat válságát, az összetartozás érzésének apályát.
 
"Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait."
Gondolati háttér: Az ember része a világnak, az egyetemes törvények rá is vonatkoznak. Az emberi pszichikumnak is alapvető mozgatóereje az ellentétek egysége és harca. Ennek konkrét megnyilvánulási formája, hogy lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek, ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat.
 
"Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét."
Gondolati háttér: Minden fényforrás és melegség kialszik, kihűl, ha nem kap fűtőanyagot, táplálékot. A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl. Az ok legtöbbször nem is a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség és a lustaság. Túl nagy árat kell fizetni érte. Az ember is – mint a növény – arrafelé fordul, ahonnét fény és melegség sugárzik rá.
 
"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem."
Gondolati háttér: Amíg számunkra egy ember fontos – addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye – akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
 
"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. A hetedik ajtó csukva maradhat."
Gondolati háttér: Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.
 
"Életünk története gyökerek leengedéséből és felszedéséből áll. Mindkettőnek eljön az ideje."
Gondolati háttér: Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset – azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.
 
"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél."
Gondolati háttér: A szorongó embert leginkább a képzelete gyötri meg. Irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Ennek az az oka, hogy a szorongás tárgyat keres magának, amihez hozzátapadhasson. Tárgytalan félelmeinket legalább érthetővé akarjuk tenni a magunk számára. Ez a folyamat utólagos: először van a szorongás, azután hozzákapcsolódik egy elképzelt lehetőséghez. Mennyit féltünk fölöslegesen a holnaptól, amely eljött, sőt ma már múlttá vált – túljutottunk rajta, és az elképzelt rémségek sehol sem voltak. Olyan ez, mint egy vizsga vagy egy műtét. Mennyire félünk tőle, s utólag csöndben azt mondjuk: Ennyi volt az egész?
 
"Az, ami vagy, már jutalom és büntetés is azért, ami vagy."
Gondolati háttér: Kivel vagyunk elszámolásban? Rá kell jönnünk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással. Belső ügyeinkben nincs külső felelősségre vonás, büntetés vagy jutalom. Magunk ítélünk magunk felett. De ebben az ítélkezésben nem szabad értelmetlenül kegyetlennek lenni magunkhoz – így másokkal is elfogadóbbak tudunk majd lenni. Meg kell értenünk, hogy cselekedeteink, karakterünk, érzéseink, gondolataink már magukban hordják összes jó és rossz utóhatásukat. Elkerülhetetlenül végigéljük valamennyit. Ezért értelmetlen minden utólagos önkínzás és öntetszelgés: Azzal, hogy el kell vállalnunk viselkedésünk következményeit – már lezárultak a számlák.
 
"Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi – sem bennem, sem másokban."
Gondolati háttér: Az életen nem lehet "makulátlan fehér palástban" végigsétálni. Önmagunkhoz kell hűnek lennünk, nem elképzelt ideálokat kergetnünk. Legtöbbször úgy gyötörjük meg magunkat, hogy kellő önismeret híján, irreálisan magasra emeljük a mércét. Olyat követelünk magunktól, aminek nem vagyunk képesek megfelelni. Így állandósulhat a bűntudatunk, a kudarcérzésünk. Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak" – ettől ember.
 
"Rosszul gondolkozik az, aki a külsőleg megvalósíthatót összetéveszti a belsőleg lehetségessel."
Gondolati háttér: Az objektív valóság sokféle lehetőséget tár elénk. Ennél sokkal szűkebb az a tartomány, amire szubjektíve képesek vagyunk. A legértelmetlenebb, ha azzal gyötörjük magunkat: Mi lett volna, ha...? Múltunkat elfogulatlanul vizsgálva egyértelműen láthatjuk, hogy bár sokféle út állt nyitva előttünk, mindig azt tettük és választottuk – amire belső lehetőségünk volt. Ezért nem lehet az életet "elrontani".
 
"Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk."
Gondolati háttér: Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók mindenki szemében, nem lehetünk mindenki kedvelt "Benjáminja". Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei. "Járj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!" – ez volt Marx egyik jelmondata.
 
"Nincs más bűn, csak emberi értéket pusztítani és értelmetlenül szenvedést okozni; nem menteni és csillapítani, ahol mód van rá."
Gondolati háttér: Az emberek rengeteg dologhoz indokolatlanul hozzátapasztják a bűn fogalmát. Ezzel védik a konvenciókat, a szokásokat, az érdekeket, az illemet, a változó erkölcsi divatot. A minket gyötrő bűntudatok legnagyobb része indokolatlan. Az erkölcsnek ez a felhígulása elhomályosítja igazi értelmét: az emberi értékek, az emberi méltóság védelmét. Minket pedig bizonytalanná és szorongóvá tesz. Hányszor nem követjük a szívünket, s menekülünk el önmagunk elől nyugtatók vagy ital segítségével. Őrizni és védeni kell az emberi élet értékeit önmagunkban és másokban – ennyit jelent a tisztesség.
 
"Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem."
Gondolati háttér: A többi élőlényhez viszonyítva az a specifikusan emberi bennünk, hogy személyiségek vagyunk, képesek vagyunk önmagunkat megismerni, megszereztük az "Én" élményét. Ebből fakad emberi méltóságunk. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Sokszor már addig sem jutunk el, hogy őszintén és bátran megismerjük belső valóságunkat, igényeinket. Máskor meg – noha jól tudjuk, hogy milyenek vagyunk és mire vágyunk - nem merünk ennek megfelelően élni. Az önmagának hazudó, környezetének folyton hamis szerepeket játszó ember megalázott lény. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.
 
"Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetőbbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk – jelentéktelenné zsugorodnak."
Gondolai háttér: Az ismeretlen mindig ijesztő, és szorongást kelt bennünk. Amit nem ismerünk, arról képzelődünk. A képzeletünket nem kötik reális határok. Hajlamos tehát arra, hogy mértéktelenül felnagyítsa a dolgokat. Ezért szorongásos fantáziánk is egyre növekedhet. Ez ellen nincs más védekezés, csak ha nagy elszántsággal a valóságban éljük át azokat a helyzeteket, amelyektől félünk. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket; a félelmek enyészni kezdenek. "Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta" – ez a félelem igazi eloszlatója.
 
"Minden változik, elmúlik, és helyet ad valami másnak. Leggyötrőbb helyzeteinket is észrevétlenül feloldja az idő."
Gondolati háttér: A pánik és főként a depresszív hangulat sokszor abból a hamis tudatból keletkezik, hogy a jelen mindörökre megmarad, a jövőnk olyan lesz, mint a múltunk. A pillanat kudarcát, szégyenét, megfosztottságát elmúlhatatlannak érezzük, úgy gondoljuk, hogy így nem lehet élni. Gyerekek és kamaszok gondolkoznak így, akiknek gondolati horizontját teljesen elfedi egy adott helyzet. Ezért is reagálnak érzelmileg olyan szélsőségesen. A felnőtt ember már tapasztalhatja, hogy elviselhetetlennek érzett helyzetei egy idő után már érdektelenek, sokszor már csak halványan, minden érzelmi jelentőség nélkül emlékszik vissza rájuk. Ezt a tudást meg kell őrizni a kétségbeesés órájában is.
 
"Három fegyverünk van a szorongások ellen: a kapcsolatok teremtése, a szembenállás és a vállalt magány."
Gondolati háttér: Szorongásaink, lelki bajaink jó része abból származik, hogy meglazult betagozódásunk a világ egészébe, hiányosak a "kozmikus" kapcsolataink az emberekkel, az állatokkal, növényekkel, ásványokkal, és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal. Lelki egyensúlyunk helyreáll, ha legalább három képességet kifejlesztünk magunkban: Tudunk jóban lenni a világgal – ez a kapcsolatteremtés képessége. Tudunk nemet mondani arra, ami ellen erkölcsi érzékünk tiltakozik – ez a szembenállás képessége. Tudunk egyedül maradni, ha éppen arra van szükség – ez a vállalt magány. Ha csak az egyikre vagy másikra vagyunk képesek, megbillen az egyensúlyunk, egyoldalúvá torzul az életünk. A teljes ember tud örülni és együtt lenni, tud haragudni és javítani, tud szemközt maradni önmagával.
 

 És még egy adag az életmű bölcsességeiből

 A pszichológusi tevékenységre való alkalmasság négy parancsolata:  

  1. Az anyáddal, apáddal, testvéreiddel való viszonyt illetően ne csapd be magad, ne hazudj magadnak!
    2. Legyen rendben a szexuális életed!
    3. Ne akarj hatalmat emberi lélek felett!
    4. Vegyél erőt voyeur-hajlamaidon! Ne élvezd, hogy embersorsokba kukucskálhatsz!

..................................................................................................................................................................................

"Az összeomlásnak mindig áldozatai vannak. Itt a probléma. Ha összeomlik egy régi, annak ezer meg ezer régi egzisztencia válik az áldozatává. Munkahelyek szűnnek meg, munkanélküliség lesz. Vállalatok, vállalkozások mennek tönkre, és így tovább. Ez a pusztítás, ez a rombolás. Ez a Siva egyik oldala. De ez teszi lehetővé azt, hogy valami új keletkezzen. Ez még az ember lelkében is így van. Van olyan lehetőség, hogy az ember csak idősödik, idősödik, és egyszer csak bekeményedik, és már nem ad lehetőséget arra, hogy a meglévő nézete, meggyőződése, hite megváltozzék. Ragaszkodik hozzá. Vagyis az öregségnek egyik jele, hogy már nem tud megújulni. Nem fogad el megújulásokat. Ha nagyon mélyre belemegyek pszichológiailag ebbe a folyamatba, akkor azt fogom látni, ami Freudnak az alapelképzelése, hogy két alapösztön dolgozik az emberben. Egy halálösztön és egy életösztön. Amit ő Thanatosznak és Erósznak nevez. Mit jelent ez? Freud lát egy olyan ösztönös törekvést az emberekben, hogy a meglévőt konzerválja. Maradjon így, ahogy élek, és amilyen körülmények között élek. Mert itt már orientált vagyok, tapasztalt vagyok, nem tévedek el, nem vagyok átverhető. Tehát az igény az, hogy a dolgok megmaradjanak. Az életösztön, az Erósz pedig azt mondja, hogy új vizeken kell járni. Ahogy Ady mondja:

„Új Vizeken járok
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.”

Legyen új perspektíva, új körülmények, új világszemlélet, új erkölcsök. A régi pusztuljon el. Ennek a kettőnek a vonzásában él az ember. Tehát van egy konzervatív igénye: biztonságban érzem magam abban, amit megszoktam, amit megismertem. Félek az újtól, az ismeretlentől, ami még nem alakult ki, de ki fog alakulni. Ugyanakkor vágyik is rá, hogy történjen valami. Új kapcsolat, új kaland, új egzisztencia. Újfajta társadalmi viszonyok. A kettő egy konfliktust okoz az embernek a lelkében. Ha nagyon pimasz akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy a konzervativizmus az a Thanatosz. Az egy szubjektív megélése annak, hogy minden maradjon a régiben. Ezért konzervatív. Az Erósznak a megjelenése pedig a forradalmi. Az új. Legyen másképp minden. Ezt egy ma már aktualitását vagy népszerűségét vesztett politikus ember úgy fogalmazta meg annak idején: a válság annyit jelent, hogy az emberek nem akarnak a régi módon élni. És a hatalom nem tud a régi módon kormányozni. Ha ez a helyzet előáll, ez a válságnak a tipikus helyzete. Valaminek a megtagadása a múltból, és valami várakozás az új felé. Hogy az új jobb lesz-e, mint ami volt, azt persze nem lehet tudni. Van benne egy lehetőség, hogy igen. De van benne egy lehetőség, hogy nem. Babits úgy fejezi ki:

„S ha a jövevény lenézve így szól:
„Én vagyok az Új!” – feleld:
„A Régi jobb volt”.

Általában nem jobb a régi. Általában mindig az új, az Erósz győz, hosszú küzdelmek után. De nagyon nagy idő kell ahhoz relatíve, egy emberélet szempontjából, amíg ez a győzelem kitisztul és megszilárdul. Mert nem úgy kezdődik a válság, a romba döntés, hogy hipp-hopp, átugrunk az újba. Van egy régi pszichológiai kísérlet egy diákcsoporttal, akiket tekintélyelvűen nevelnek, tehát a pedagógus egy parancsuralmú rendszert teremt, és ebben él a diákcsoport. Aztán bekövetkezik egy váltás. Jön egy másik tanár, aki liberálisan, demokratikusan nevel. De ekkor a diákcsoport nem demokratizálódik, nem liberalizálódik, hanem megőrül. Nem ismer határokat, most mindent lehet. Megszűnt a külső fegyelmező erő, a terror. Azt csinálok, amit akarok. És kialakul egy olyan anarchisztikus légkör, ami elég hosszú ideig uralkodik. És ez az anarchisztikus légkör csillapodik le lassan, amíg az új megint megszilárdul, megint megteremti a maga hagyományait és a maga orientációs pontjait. Tehát a válság mindig azt jelenti, hogy elvették az emberektől az orientációt, vagy elveszett számukra. És az egy nagyon kellemetlen helyzet, ha egy embernek nincs egy biztos orientációja a világban." Popper Péter: Amor Fati

 

 

 

 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet