ASZTROLÓGIA

 Mi is az asztrológia?

Az ember és a világmindenség konstellációinak kapcsolata.

Ezt az összefüggés fennáll, létezik, tulajdonképpen csak helyesen kell érteni.

 Az órához igazodunk, amit a Nap állása alapján szabályozunk., valahányszor csak ránézünk az órára, asztrológiával foglalkozunk.

Az emberi természet tudat alatti tagjaival rendelkezünk, amelyek más konstellációkhoz igazodnak, mint azok a konstellációk, amelyekhez igazítjuk az órát.

Jelenleg nagyon keveset tudunk arról, valójában mi az asztrológia. Hiszen ami a kézikönyvekben megjelenik, az a szabályok puszta külső összeállítása.

A tényleges asztrológia azonban  egy nagyon is intuitív tudomány, és attól, aki gyakorolni akarja magasabb érzékfeletti megismerő erők kialakítását követeli meg. És már akkor sem kerülhetjük el, ha az ember alapvető jellegét ismertetni akarjuk, hogy belebocsátkozzunk a legmagasabb, kozmológiai problémákba, szellemtudományi értelemben véve.

A csillagrendszer, ahová mi emberek is tartozunk, egy egész. És az ember ennek a csillagrendszernek minden erejével összefügg. Csak a durva materializmus hiheti, hogy az ember egyedül a földdel áll összefüggésben.

Érzékfeletti kapcsolatok vannak a planéták és az emberek között, és ebből kiindulva, akinek tehetsége van hozzá, érzékfeletti kapcsolatok szövevényéről lehet fogalma, melyek az égitestek és azon lények között állnak fenn, akik az égitesteteket benépesítik. De ahhoz, hogy ezeket a viszonyokat tisztázzuk, tudományos ismeretté emeljük, szükséges az egészen magas érzékfeletti szemlélődés erőinek fejlesztése. Csak a legmagasabb, az intuíciónak az ember számára elérhető legmagasabb foka ér el oda.

Éspedig nem bizonytalan sejtés, és féllátnoki álom, amit ma oly gyakran neveznek intuíciónak, hanem a legnyilvánvalóbb, csak a matematikai gondolkodással összehasonlítható belső érzéki képesség.

 

Ez a képesség egy tisztán belső szemléleten alapuló felismerés.

 

Az asztrológiai törvények mindenesetre olyan intuíciókon nyugszanak ismét, amelyekkel szemben az újra megtestesülés és a karma ismerete még igen kezdetleges.

 

Mondhatnánk, jó, jó, de az ilyen dolgok csak eltávolítanak a gyakorlati élettől, mire jó ez?

A megértésnek ezt a fajtáját ne tartsuk értéktelennek. Az érzékfeletti világokba való beleélés által növekszik az ember.

Már annak képzete is, hogy milyen helyet foglal el a csillagrendszer összefüggésében, visszahat jellemére, cselekvésmódjára, annak irányára, amit egész létének ad.

Ma azt hisszük, akit érdekel az érzékfeletti megismerés, az csak foglalkozzon vele, de sokan úgy gondolják, mindennek a valós élethez nincs köze.

A viszonyok, amelyek között ma élünk, a materializmus kifejeződései.

És ha ezt a materialista megismerést leváltja egy szellemi, akkor külső életkörülményeink is sokkal jobbak lesznek majd.

 

A születés előtti állapot

 

Amikor az ember a kozmoszban tartózkodva fizikai testének csíráját megszőtte, egynek tudja magát az egész világmindenséggel, a szellemi világmindenséggel. Akkor azáltal, hogy csak az isteni-szellemi világok kinyilatkoztatását látja, egyre inkább testévé válik az, ami most a kozmosz képmása. És ebből a testből lép fel a földi lét iránti vágy, egy éntudat a testében.

Ebben a testben még sok minden érintetlen a földi léttől, hiszen ez egy szellemi test. Így például ezen test számára egy bizonyos stádiumban egyáltalán nem eldöntött, hogy az ember következő földi életekor férfi vagy női személyiséget ölt-e. Hiszen a halál és egy újabb születés közötti időn belül, egészen a kései stádiumig, mielőtt az ember a földre születik, nincs értelme férfiról és nőről beszélni. Ezek egészen más viszonyok, mint azok, amik a Földön, mint férfi és nő tükröződnek. Vannak viszonyok, amelyek a szellemi létben lejátszódnak, és amelyek a Földön tükröződnek, de ez, ami mint nő és férfi a földön fellép, az viszonylag késő jelentőséggel bír, mielőtt az ember a Földre leereszkedik. És a részletekben követhetjük, hogy az emberi lény, ha hisz bizonyos korábbi karmikus összefüggésekben, a következő földi létet nőként szenvedi el, leereszkedésekor a földi lét után, hogy a fizikai emberi csírával összekapcsolódjon, azt az időt választja, amikor itt a Földön eljön a Telihold ideje.

Tehát azt mondhatjuk, pillantsunk innen a Föld bármelyik vidékéről a Teliholdra, akkor jön el az az idő, amit, amit azok a lények választanak ki, hogy a Földre leereszkedjenek, akik nők akarnak lenni. Így tehát az ember a Hold kapuján át lép a földi létbe. De az az erő, amire a férfinak van szüksége, hogy a földi létbe lépjen, a világmindenségbe kiáramlik. Elébe megyünk azáltal, hogy a világmindenségből az ember bejön, és az erőt a Hold kisugározza, amikor Újhold van.

Azt ez erőt amire a nőnek van szüksége, kisugározza a Hold, amikor Telihold van. Akkor megvilágított oldalát a föld felé irányítja, megvilágítatlan oldala a világmindenségbe tart és az az erő, amit a Hold megvilágítatlan oldalával a világmindenségbe ki tud sugározni, arra van szüksége az embernek, ha nőként akar inkarnálódni.

Az asztrológia régi gondolatának, amit a mai asztrológusok többsége dekadenciába vitt nyomós okai voltak. A dolgokat csak belülről kell megtekinteni, ahogy összefüggenek. Nem csupán számító módon kell a fizikai konstellációkra tekinteni, hanem a megfelelő szellemit abból áttekinteni. Csakugyan van lehetőség, hogy belemenjünk a részletekbe.

Ugye az ember egy bizonyos stádiumban leereszkedik a kozmoszból. A szellemi kozmoszból az éteri kozmoszba lép be. És most tulajdonképpen a teljesen tiszta éteri kozmoszról van szó, a csillagok fizikai volta kevéssé jön számításba, a hold fizikai volta is kevéssé jön számításba. A jelentős pillanat, a jelentős szempillantás, amikor az ember meghozza a döntést, hogy leereszkedik a Földre, a Holdstádiumtól függ, a Holdviszonyoktól. De az ember ezen leereszkedésekor már gyakrabban van kitéve a Teliholdnak vagy az Újholdnak, és így meglehet, hogy az ember bizonyos mértékben egy döntő Újholdnak teszi ki magát, hogy férfivá váljon, vagy egy döntő Teliholdnak, hogy nővé váljon.

Akkor aztán a leereszkedés nem megy olyan gyorsan, hosszabb időn át exponált marad az ember, akkor valahogyan mégis úgy dönthet, amikor az Újhold által férfiként leereszkedik, hogy annak ellenére a következő Teliholdnak teszi ki magát. Úgy, hogy tehát azt a döntést hozta, hogy férfiként ereszkedik le, ehhez felhasználta az Újholderőket, de leereszkedése során rendelkezésre állt további holdjárás, a Teliholdjárás. Úgy telítődik akkor Holderőkkel, hogy ezek a viszonyok nem úgy hatnak, mint férfi vagy nő, hanem kiváltképp a fejszervezetére és arra, ami a fejszervezettel kívülről, a kozmoszból összefügg, amikor pontosan az a konstelláció lép be, amiről most beszéltem. Ha tehát az ember meghozta a döntést, hogy Újhold ideje által férfi leszek, és akkor a világmindenségben még tovább él úgy, hogy még nem ment át egészen a Holdbefolyáson, hanem még a következő Teliholdnak ki van téve, akkor a Holderők behatásának következtében ebben az állapotban például barna hajat és barna szemet kap.

Így azt mondhatjuk: Annak a módjától, ahogyan az ember a Hold mellett elhalad, nemcsak a neme függ, hanem a hajszíne és a szemszíne is. Ha például az ember nőként a Telihold mellett halad el, és kiteszi magát utána az Újholdnak, akkor nőként kaphat kék szemet és szőke hajat.

 

 

Egyáltalán nem eldöntött előre, hogy szőkék vagy barnák leszünk-e. Ezt csak az elhaladáskor, a kozmoszból a földi létbe történő leereszkedésünkkor döntik el a Holderők. És ugyanúgy, ahogy elhaladunk a Hold mellett, ami elvezet bennünket a tulajdonképpeni földi létbe, ugyanúgy elhaladunk a többi bolygó mellett is.

Egyáltalán nem mindegy, hogy például egyik vagy másik módon mondjuk a Szaturnusz mellett elhaladunk. Elhaladhatunk a Szaturnusz mellett, például azáltal, hogy együtthat különleges konstelláción keresztül az Oroszlán erejével az állatövben. Azáltal, hogy pontosan a Szaturnusz területét lépjük át, amikor a Szaturnuszt teljes erejével erősíti az Oroszlán az állatövben, azáltal erőt nyerünk a lélekben, hogy a külső élet nehézségeivel okosan találjuk szembe magunkat úgy, hogy azok ne győzzenek le. Ha azonban a Szaturnusz a Bak uralma alatt áll, akkor gyenge emberek leszünk, akik összerogynak a külső körülmények terhe alatt

(Az asztrológiai iskolák többsége a Bak jelet tartja a létező legjobb és legerősebb pozícónak a Szaturnusz számára…)

Mindezt magunkban hordozzuk azáltal, hogy a kozmoszból földi létünket előkészítjük. Természetesen ez a megfelelő neveléssel legyőzhető, de nem azáltal, hogy a materialisták nézete szerint azt mondjuk, mindez ostobaság, nem kell figyelembe venni, hanem pontosan azáltal győzhető le, hogy ezeket az erőket fejlesztjük.

Az emberiség a jövőben ismét tanul majd, és nemcsak az lesz érdekes, hogy a gyerek jó táplálékot kapjon, hanem az is, hogy milyen erők hatnak benne.

Mondjuk egy ember esetében azt találjuk, hogy karmája által magában hordja a Szaturnuszerőket kedvezőtlen befolyás alatt, például Bak vagy Vízöntő befolyása alatt, úgy, hogy minden nehézségnek ki van téve az életben, akkor nagyon alaposan más erőket keresünk ebben az emberben, ha erőssé akarjuk tenni.

Meg kell tanulnunk az embert nemcsak azzal összefüggésben elgondolni, amit földi létében eszik, vagy iszik, hanem abban az összefüggésben is szemügyre venni, hogy, ami azáltal lesz, hogy a kozmikus világokon áthalad a halál és egy új születés között.

Ha az ember már közel van földi pályájához, akkor tulajdonképpen számára lényének egyfajta elvesztése lép fel. Az ember kapcsolatban állt azzal, amit mint fizikai testének csíráját szőtt. Majd ezt a szellemcsírát még átszőtte az állócsillagok és bolygók által létrejött leereszkedés tapasztalataival.

Egy bizonyos stádiumban, egészen közel az elgondoláshoz és a születéshez, a szellemcsíra már nincs jelen. Ez a szellemcsíra időközben erőivel, mint erőrendszer leereszkedett a Földre. Megszűnt az emberben. Összekapcsolódott a Földön önállóan a fizikai örökítő anyaggal, amit az ősök, az apa, az anya adott. Amit a szervezetben szőnek, a Földre leereszkedik,  ember szellemi-lelki lényként. És akkor, amikor az ember úgy érzi, hogy ő tulajdonképpen az, amit a kozmoszban maga szőtt, átadja a szülőknek, akkor földi életet megelőző utolsóstádiumban képes a világéterből magához vonni azt, amire éterszervezetként szüksége van, mert nem kell többé fizikai testét szőnie, ami alapjában véve kész, és az öröklésáramlatot átadta, és beilleszkedett. Most összevonja éterszervezetét. És ez éterszervezetet összekapcsolja azzal, amit maga előkészített a szülők által. Átveszi fizikai testét, amiben a szellemcsíra egész kozmikus szövete összevonásra kerül, és beleszövik azt, amit az ember maga leereszkedéskor összeköt vele azáltal, hogy azon a másik csillagrégión áthaladt. Nem önkényesen halad át az Újholdon vagy a Teliholdon, és válik ezáltal férfivá vagy nővé, hanem, vagy lesz kék vagy barna a szeme, hanem mindez belsőleg összefügg korábbi karmájának eredményével.

És mindig a Holderők azok, amik bennünket a Földre visszahoznak.

 

A fizikai ember valójában semmi, ha nem tekintjük a fizikai világ feletti felségerők összefolyásának, amelyek egy halál és egy új születés között szövődnek.

Pontosan a fizikai, anyagi lét válik érthetővé, ha lelkünkkel a lelkibe és a szellemibe kozmikusan bevezettük őket. Hatoljunk át magunkon a tudattal, hogy egyre inkább megértsük, hogyan függünk össze a kozmoszban található szellemi-lelkivel, és akkor igazi antropozófusokká válunk.

 

Nem kell feltétlenül látónak lenni ahhoz, hogy jótékonyan hassunk egy szellem megismerés birtokában. Ugyanolyan kevéssé kell tudnia az embernek, hogy miből áll a hús, ha húst eszik, és mégis táplálja őt, ugyanolyan kevéssé kell az embernek látónak lennie, hogy munkáján keresztül a magasabb világok életével összefüggésben hasson.

A különböző szférákban töltött idő jellegzetességeinek áttekintése segítségül szolgál a bolygók és a zodiákus ismeretének felelevenítéséhez, elmélyítéséhez. Néhány kiemelés: A zodiákus csillagvilágában történik a fizikai test archetípusának („a szellem magjának”) felépítése, ahol a szeráfok, kerubok, trónok különbözőképpen hatnak a konstellációknak megfelelően (Kos-fej, Bika-torok régió stb.). A planetáris szférákban az asztráltest alakul ki (pl.a Szaturnusz szférában az asztráltest legmagasabb része és így tovább lefelé…) Lényeges pont a Hold-szféra, amikor a fizikai test archetípusának véglegesítése, a fogamzás, és az étertest kialakulása megtörténik. A várandósság 10 holdhónapja alatt a sors beleszövődik az étertestbe. A születési idő a halálkonstellációnak megfelelően az éjféli órán kerül meghatározásra, mely elsődleges fontossággal bír a sors életeken átívelő folytatásában. Robert felhívta a figyelmet az egyre gyorsabb inkarnációs folyamatokra, a szférákban töltött rövidebb időtartamokra, ezzel a szellemi felkészülés fontosságára…Néhány fontos megjegyzés a teljesség igénye nélkül: Érdekes kérdés az ember személyes csillagának és individuális csillagának ismerete. Rudolf Steiner mindössze egy „csillag-megfelelőséget” tárt fel, a Sirius és Zarathustra kapcsolatát. Érdekes megvizsgálni híres emberek jellemét, életét a szférákban töltött idővel összefüggésben. Pl.Shiller a Szaturnusz-szférában töltött el sok időt, emiatt jól emlékezett és jól látott rá régi események morális jelentőségére…Goethe-nek kiemelt kapcsolata volt a Jupiter-szférával, minden sorából a jupiteri jellegű morális filozófia tükröződik…Heinrich Heinének egyszerre volt erős kapcsolata a Mars-, a Vénusz- és a Merkúr-szférával. A Marsi hatás tükröződött az emberekkel való sűrű vitáiban, a Vénusznak megfelelően sok szerelmi témájú verset írt, a Merkúr impulzusainak megfelelően pedig humort és sokszor éles fordulatot vitt költeményeibe….