Emberekkel foglalkozol?

"Amikor visszaérkeztem Coburnbe, észrevettem hogy az agyam nem a nagy dolgokkal foglalkozik. Azok meg se járták. Viszont folyton az apróságok körül keringett. Tudtam, hogy másnap vasárnap, és az italárusító boltok zárva lesznek. Így hát bementem Sandyhez, hogy beszerezzek egy kis üveg vodkát, egy olasz brandyt meg egy üveg száraz bourbont Al Coburnnak. A vodkát és a brandyt magamnak, a bourbont Al Coburnnak. Valahogy úgy gondoltam, hogy az öreg kedveli, és elképzeltem magunkat, amint iszunk egy-két löketet belőle, mielőtt nekilátunk annak a pörköltnek, amit megígért. Utána megint meghúzzuk néhányszor. Azonkívül vettem két hatos csomag Ballantine világos sört. Úgy véltem jól fog esni vasárnap reggel.

Az egész készletet hazacipeltem a Coburn Innbe. Csak annyi időre álltam meg a portán, amíg megkérdeztem, van-e valami üzenet a számomra. Nem volt. Fölmentem hát a szobámba. A hatos csomagokat kiraktam az ablakpárkányra. Ha nem esnek le, és nem ütnek kupán egy gyalogost, akkor hideg sörre számíthatok a vasárnapi reggelim mellé. Kinyitottam a brandyt, és egy keveset ittam belőle, vízzel a fürdőszobai csapból. Annyira ízlett, hogy utánaküldtem még egyet, hogy legyen társasága. Aztán elaludtam.

Nem a fáradtságtól – az érzelmi kimerültségtől. Ha eddig az volt a benyomásuk, hogy a nyomozói munka szórakozás, akkor félrevezettem önöket. A munka fizikai része minimális, a veszély elenyésző. De ami kicsinálja az embert – legalábbis engem-, az az emberekkel való munka izgalma. Nem hiszem hogy egyedülálló reagálás. Orvosok, ügyvédek, pszichiáterek, pincérek, taxisofőrök, és cipőkereskedők is megkínlódják. Mindenki, aki emberekkel foglalkozik.

Az emberek akarva akaratlan, nyomást gyakorolnak ránk. Ránk kényszerítik az akaratukat. Szenvedélyük, akarásaik, haragjaik, hazugságaik és félelmeik úgy csapnak meg minket, akár az erős szél. Aki az emberekkel foglalkozik, elkerülhetetlenül úgy érzi magát, mintha vernék. Nem, nem is így. Úgy érzi, mintha valami darálóban lenne, ahol vagdossák, darabolják, keverik, mállasztják és péppé őrlik.

Az én problémám az volt, hogy átéreztem valamennyi általam kikérdezett coburni reményeit és aggodalmait. Megértettem, miért teszik amit tesznek. Bármelyikük lehettem volna. És valamennyi érthető volt, a szó nagyon emberi értelmében. Nem voltak ezek szörnyetegek. Ahol beléjük vágott az ember, véreztek. Szomorú, megcsalt, szerencsétlen szar volt mind. És bennem volt annyi beleérző készség, hogy egyszerűen nem tudtam már több szenvedést elviselni. Így hát elaludtam. Ez a szervezet önvédelmi mechanizmusa: amikor a stressz túlcsordul, elveszti eszméletét. Csak így kibírható."

Lawrence Sanders: A hatodik parancsolat