Részlet egy Feldmár András interjúból:

 

 

FA: Sajnos egyre nehezebb igazi, mély, hosszú távú pszichoterápiában részt venni. A pszichológia és a pszichiátria egyre inkább tárgynak tekinti az embert, amit úgy akarnak megjavítani, mint az autót: gyorsan és mechanikusan.

 

MN: Ez nemcsak az orvosokon, pszichológusokon múlik, a páciensek sem nagyon vállalkoznak ilyesmire, azt mondják, nincs idejük. Ráadásul megjelentek új gyógyszer, amelyeket az orvosok és a betegek is a legtöbbször hatékonynak tartanak. Neked mi a véleményed az új antidepresszánsokról?

 

FA: Nagyon jó, hogy léteznek. Ha rettenetesen szenvednék, én is használnám őket. De nem sokáig. A depresszió szerintem nem betegség, hanem a reménytelenség új neve. Aki elnyomva érzi magát, megfosztva hatalmától, olyannyira, hogy már nem is meri kifejezni magát őszintén, rettenetesen deprimált lesz. Arra van szüksége, hogy megváltoztassa a körülményeit. Nem önmagát. Hatalomra, erőre van szüksége, nem gyógyszerekre. A politika és az etika fontosabb, mint az orvosságolás.

 

MN: Nem tartod betegnek a depresszióst, a skizofrént vagy bárki mást, akiről a többség azt állítja: őrült? Szerinted létezik-e őrület, és ha igen, kik az őrültek?

 

FA: Akit skizofrénnek neveznek ki, leggyakrabban egy rettenetesen megijedt, dühös, elszigetelt ember, akit mindenki cserbenhagyott. Őrült az, aki elvesztette a kapcsolatot a valósággal. Például Sztálin vagy Hitler. Azok az igazán veszélyes őrültek, akik hatalomra tettek szert.

 

MN: Az előbb viszont azt mondtad, hogy a depressziósnak "hatalomra, erőre van szüksége".

 

FA: Kétféle hatalom van. Ahhoz, hogy mások felett uralkodjam, hatalom kell. Ahhoz, hogy azt tegyem, amit akarok, és nem azt, amit nem akarok, ahhoz is hatalom kell. Az első korrupcióba visz, a másik szükséges az emberi boldogsághoz.

.............................................................................................................................................................................

Miért jó a hatalom annak, akinek van?

"Nagyon sok olyan emberrel dolgozom, akit a hatalom bántott. Apja, anyja, tanárok, mások. Például mindazok a nők, akiket az apjuk vagy valaki megerőszakolt, kivétel nélkül, amikor elmondják nekem, hogy mire emlékeznek, a legijesztőbb dolog mindig az volt, hogy észrevettek a másik szemében egy villanást, hogy élvezték a hatalmat a hatalomnélküli felett. És azt olvasták ki a vérengző szemében, hogy ezt azért csinálom, mert csinálHATom. Azért csinálom, mert senki nem fog engem megállítani, senki nem fog engem felelősségre vonni, és élvezem, hogy ezt lehet csinálni. Azért erőszakollak meg, mert megerőszakolhatlak.".......................................................................................................................................................

 

 

A másik oldalamon is találsz egy kis Feldmár anyagot: 

http://fenyszogek.freewb.hu/feldmar-andras-reszlet-egy-konyvbol