"Mi magunk olyan korszakban vagyunk- az emberiség ebbe a korszakba körülbelül a Középkor közepe táján, a 10., 11., 12. századdal kezdve lépett-, mi magunk az Énnek a tudati lélekbe való belépésének korszakában vagyunk. Ennyire későn jött csak ez el. Az Én a tudati lélekbe a Középkornak a közepe táján lépett. Történelmileg ez is könnyen bizonyítható volna, és minden sarokba be lehetne világítani, ha idő lenne rá, hogy rámutassunk arra, ami itt felmerülhet. Akkoriban az emberbe az individuális szabadság, az Én-beli individuális rátermettség egészen határozott fogalma oltódott be. Amikor még a Középkor első időszakát veszik szemügyre, még mindenütt azt találják, hogy az ember azáltal szerez érvényt magának, ahogyan a társadalomba van állítva. Az apától és a hozzátartozóktól örökül az ember társadalmi állást, rangot és méltóságot, és ezeknek a személytelen dolgoknak - amik nincsenek összekapcsolódva az Én-nel - a a lehetőségei szerint cselekszik és dolgozik a világban. Csak később, amikor a kereskedelem elterjedt és jöttek a találmányok és az újkori felfedezések, kezd kibővülni az Én-tudat, és látható, hogy az európai világban mindenütt ennek a tudati léleknek a külső leképezései egészen meghatározott fajtájú városi alkotmányokban, városi alaptörvényekben és hasonlókban lépnek fel. Hamburg történetéből például könnyen bemutathatnánk, hogyan fejlődtek ki történelmileg ezek a dolgok. Azt, amit a Középkorban "szabad városnak" hívtak, az éntudatos lélek fuvallatának lenyomata az emberiségben. Ha pedig tekintetünket most a jövőbe vethetjük, azt mondjuk: Most éppen azon vagyunk, hogy ezt a személyiségtudatot a tudati lélekben képezzük ki. Az újabb idők valamennyi követelése nem egyéb, mint hogy az emberek emberek tudattalanul hozzák felszínre a tudati lélek követeléseit.

 

Ha azonban a tekintetet még messzebbre vetítjük, a szellemben még valami mást is megpillanthatunk. A következő kultúrkorszakban azután a Mánász-hoz, vagy a Szellem-Énhez lép majd fel az ember. Olyan idő lesz, amelyben sokkal magasabb mértékben mint ma, rendelkeznek majd közös bölcsességgel az emberek, mondhatni közös bölcsességbe merülnek. Valami abból kezdődik majd el, hogy átérezzük, hogy az ember legsajátabbja egyszersmind a legáltalánosabb érvényű. Az, amit mai értelemben az ember individuális javaként fogunk fel, még nem magas fokon álló individuális jó. Ma az ember individualitásával, személyiségével nagymértékben kapcsolódik még az, hogy az emberek veszekednek, hogy az embereknek különböző véleményeik vannak, és úgy vélik: Ha nem lehetne különböző véleményünk, nem lennénk önálló emberek. Éppen mert önálló emberek akarnak lenni, kell különböző véleményekre jutniuk. Ez azonban a nézetek alantas álláspontja. A legbékésebbek és legharmonikusabbak az emberek akkor lesznek, ha az egyes ember a legindividuálisabb lesz. Ameddig a Szellem-Én nem árnyékolja még be teljesen az embereket, léteznek olyan vélemények, melyek egymástól teljesen különbözők. Ezeket a véleményeket még nem az ember igazi bensőségében érezték. 

 

Az igazi bensőben érzett dolgok számára ma csak néhány előfutár létezik. Ezek a matematikai és geometriai igazságok. Ezeket nem lehet szavazással eldönteni. Ha milliónyi ember mondaná, hogy 2X2=5 és Önök a saját bensőjükben belátják hogy az: 4, akkor tudják, és azt is tudják hogy a többiek tévednek - éppen úgy, mintha valaki kijelentené, hogy a háromszög belső szögeinek összege nem 180 fok. 

 

Az a Mánász kultúra, ha az igazság forrásait egyre inkább az ember megerősödött individuális személyes részében érezzük és amikor egyúttal az, amit magasabb igazságnak érzünk, ember és ember között annyira egybevág majd, mint a matematikai igazságok. Ezekben az emberek már ma egyetértenek, mivel ezek a legtriviálisabb igazságok. Más igazságokra vonatkozóan veszekednek, nem azért, mivel ugyanarról a dologról két különböző helyes vélemény létezhetne, hanem mibel az emberek olyan messzire nem jutottak még, hogy mindazt, ami személyes szimpátia vagy antipátia alapján elválasztja őkez, megismerjék és leküzdjék. Ha az egyszerű matematikai igazságok területén még saját vélemény is számításba jöhetne, akkor talán sok háziasszony szavazna esetleg arra, hogy 2X2=5 és nem 4. Annak a számára, aki mélyebben lát a dolgok természetébe egyszerűen lehetetlen, hogy a dolgok magasabb természetét illetően vitatkozzék, csak a lehetőség van meg, hogy fejlődéssel emelkedjen fel azokhoz. Ekkor az az igazság, melyet az egyik lélekben találtak, pontosan egybevág a másik lélekbeni igazsággal, akkor nem veszekszenek többé. És ez az igazi béke és a tényleges testvériség biztosítéka, mivel egyetlen igazság létezik csupán, és ennek az igazságnak ténylegesen a szellemi Naphoz van köze. Gondolják csak meg, ahogyan ez egyes növények szabályosan növekszenek, minden növény a Nap irányában nő, és csak egyetlen Nap létezik. Amikor a hatodik klutúrkorszak során bevonul majd az emberekbe a Szellem-Én, akkor ténylegesen egy Szellemi Nap lesz itt, mely felé valamennyi ember hajlik, és amelyben valamennein egybehangzanak. Ez az a nagy perspektíva, amelyre kilátásunk van a hatodik kultúrkorszakban. A hetedik kultúrkorszakban pedig egy bizonyos módon módon az Életszellem vagy a Buddhi vonul majd be a feljlódésünkbe. 

 

Távoli jövőidők ezek, amikbe csak sejlő pillantást vethetünk. Most azonban tisztában vagyunk vele: A hatodik igen fontos kultúrkorszak lesz, mert a közös bölcsesség révén békét és testvériséget fog hozni. Békét és testvériséget azáltal, hogy akkor nemcsak kiszemelt emberek, hanem az emberek normális fejlődésben lévő része számára ereszkedik alá a magasabb Való, egyelőre alacsonyabb formájában, Szellem-Énként vagy Mánász-ként. Az emberi Én-nek - ahogyan az fokozatosan kialakult - a magasabb Én-nel történő összekapcsolódása történik majd ekkor. Szellemi Mennyegzőnek nevezhetjük ezt- és a keresztény ezoterikában mindig is így nevezték az emberi Én-nek a Mánásszal vagy Szellem Én-nel történő összekapcsolódását. A dolgok azonban mélyen összefüggenek a világban és az ember képtelen csak úgy - mondhatni - kezét kinyújtani ezért a Mánász-ért vagy Szellem Én-ért, ellenben még sokkal magasabb fejlódési fokot kell elérnie, hogy ezeknek a dolgoknak a vonatkozásában önmaga segítségére lehessen."