A két weboldalamra több menüpontban feltöltött fotókat már nem lehet olvasható nagyságúra nagyítani egy kattintással, ezért ha érdekel, úgy tudod elolvasni őket, hogy lemented őket, és kinagyítod a saját gépeden.
Nap
A Nap fényforrás. Annyiban különbözik a többi bolygótól, hogy a többi nem mint fényforrás jelenik meg, hanem mint kép. A Nap fényét sugározzák vissza. A Nap hozza létre a fényt, a többi bolygószerű test a fényt visszasugározza.
A a Nap a vitalitás, az élet, az energia, az öntudat, a teremtő eszme, a tiszta gondolat, az egyéniség jelölője.
Amikor elemezni kezdünk egy horoszkópot, akkor először mindig a Nap helyzetére kell figyelni, hiszen a napjegy mutatja a legfontosabb tulajdonságokat, élettani adottságokat, s ha a konkrét életterületeket vesszük, akkor is lényeges, hogy a Nap hatása miben fog megnyilvánulni.
A Nap jegyét egyébként ma már a laikusok is tudják, és figyelemmel is kísérik a sajtóban,és egyéb helyeken megjelenő horoszkópokat. Sajnos a napjegyet sokan rosszul tudják, mert a precesszió miatt a csillagjegyek valódi elhelyezkedése az ekliptikán nem egyezik meg a március 21.-én Kossal kezdődő és a Halakkal végződő "laikusok" által is ismert helyzettel, sőt sajnos sok asztrológus is téved ebben a témában.
Ha nincs programod, ami pontosan megmutatná a Nap pontos helyzetét, akkor itt egy kis "mankó", ami segít. (Nem pontos teljesen, de nagyjából igen.)
Nemrég találtam rá egy védikus asztrológusra, akinek van egy You Tube csatornája, és úgy hívja magát, az asztrológia Gandalfja. Hát van benne valami, jó a srác. Ha értesz angolul, nagyon érdemes tanulni tőle:
A Nap az individuális egó, annak aspirációi, belső önmaga és akarata, ami valóban lenni akar, nem úgy mint az ascendens, ami egy másokra projektált kép.
Maszkulin. Minden férfi figurát reprezentál. Az apához és a férfiakhoz fűződő kulcs, és a hozzájuk fűződő kapcsolatot mutatja, tekintet nélkül a szülött nemére.
Mindazonáltal férfiak horoszkópjában fontosabb, hisz ő képviseli a masculin és pozitív értékeket.
A Nap a meleg, a fény, és az élet. Lojalitás, bátorság, nemesség és nagylelkűség, de egyben büszkeség is, ingerlékenység, lobbanékonyság, öncélúság.
Női horoszkópban általában az apát és később a férjet szimbolizálja.
A Nap mindig aktív a nő személyiségében, és férfiideálját szimbolizálja.
A Napot sokszor hozzák kapcsolatba a fiatalsággal, az élet azon periódusával, amely bővelkedik az ambícióban, tervekben, reményekben, tanulmányokban.
A nő képletében a Nap a férjhez kapcsolódik.
Egy nő esetében a Nap fényszögei sokszor fontosabbak, mint maga a Napjegy. Ezek a tényezők sok esetben elég megbízhatóan jelzik az egyéni képletben, az illető potenciális férjének tulajdonságait. Nem is annyira azért, mintha előre jelezné, milyen típusú lesz az illető férje, bár egyes esetekben előre jelzi, hanem azért, mert szimbolizál valamit, amit a nőnek át kell élnie a férjével, vagy az apjával, vagy a mindkettővel kapcsolatban. A Nap fényszögei valóban nagyon fontosak - mármint ha a nő saját maga fejezi ki a Nap-energiát, akkor megnyilvánulnak bizonyos következményeik.
A régi bölcsesség szerint a Földön élő ember ki van téve az univerzumnak. A napsugarak számára fényt, életet, szeretetet jelentenek. Az ember azonban nemcsak a napfénynek van kitéve, hanem a Szaturnusz képiségének is. Ha az ember csupán a Napéletnek lenne kitéve, akkor érzékei életét nem alakíthatná ki.
Ha az ember folyamatosan csak a Napnak lenne kitéve akkor nem alakíthatná ki érzékeit. Hogy az érzékeit kifejlesztheti, annak a ténynek köszönheti, hogy a Nap befolyását a Szaturnusz gyengíti, amely a legkülső szférában kering. Tehát a Szaturnusz bizonyos mértékben kiszárítja az eret, ezáltal jön létre a fizikai érzékszerv. Ezért mondták a régi bölcsek, hogy az érzéki élet a Szaturnusz hatása alatt jön létre.
Ha csak a Nap hatásának lenne kitéve az ember, nemcsak az érzékeit nem tudná kialakítani, hanem az idegi életét sem. Az idegi élet a Nap hatásától elburjánzana, az idegek olyanok lennének mint az izmok. Az idegi életet a Jupiter menti meg, az kiszárítja, ez a kiszárító hatás megfelel a Jupiternek.
Az egyiptomiak tervezték a Denderai Zodiákust, melyet Hathor templomának a mennyezetén fedeztek fel Közép-Egyiptomban.
A Denderai Zodiákus Nílus-völgyét ábrázolja csillagászati, asztrológiai, mezőgazdasági és naptárkészítési szempontok alapján. Alakjai két kört mintáznak.
Az alakok belső köre az óramutató járásával ellentétes irányban mozog, mint a csillagok, miközben megmutatja az asztrológiai jegyekkel, ahogy az állatöv körbejárja az Északi-sarkot.
Az alakok külső köre alkotja a „dekán” fogalmát. Az egyiptomi naptári évet 36 tíz napos hétre osztották fel, amelyek mindegyikét egy dekánnak neveztek.
Talán egy mély szellemi intúiícóból következett, hogy az egyiptomi papok a zodiákus szoláris megfelelőjét, a 36 dékánt a Sothis- szal, mint első dekánnal kezdték, mely tartalmazta a legfényesebb csillagot az égen, a Szíriuszt.
Így az év összes napja létrehozott egy kört (360 fok). Hasonlóképpen, a tizenkét alak a kör külsején képviseli az év 12 hónapját és a karjaik jelentették a nap 24 óráját.
A kivitelezés alapján az egyiptomi állatöv 12 jegyét azért hozták létre, hogy a mezőgazdaságot szabályozza. Mindegyik jegy három dekánt irányított (30 nap) és az egyiket „az órák őrzőinek” nevezték. Mivel az óra szó (angolul „hour”) Hórusz nevéből származik, ezért az egyiptomi állatöv jegyeit „Hórusz őrzőinek” is nevezték—így a „horoszkóp” szó is innen ered.
Fő személyiségjelölőként mutatja az illető egyéniségének főbb vonásait, a felsőbbrendű öntudatot. A Nap adja az életerőt, s ő képviseli az élet elvét általában. Megszabja az egyén hatalmi törekvéseit.
Harmonikus jellemformáló hatása:
nemeslelkű, nagyvonalú, egyenes, határozott, hűséges, méltóságot és tekintélyt ad, bátor, szabadság- és függetlenségszerető, igazságos, önbizalommal teli, segítőkész, adakozó.
A Nap: A mai korban az ember úgy él, hogy elveszítette azt, ami a megelőző időkben sajátja volt: együtt érezni egész környezete szellemiségét. Ma az ember látja felemelkedni a Napgolyót, és csak azt érzi, ami a színes, fénylő, légi jelenségből elé jön. És ugyanígy van ez akkor is, amikor a Napot alkonyatkor eltűnni látja.
A görög kultúra embere még azt érezte, hogy reggel a világ kel fel, ami számára elképzeléseket hoz, és este lemegy, hogy este az a világ jön el, amelyik ezt az egész képzeletvilágot megvonja.
Az emberi lelki élet azonban átalakult. Mai értelmünk szellemisége már csak belső értelmi tevékenységünk árnya. Ezt az értelemlényt, ezt az értelemszerű árnylényt kell a világmindenség eleven szemléletével áthatni. Éppen a modern értelem árnyék kultúrájának köszönhetően láncolták az embert a földhöz. Fogalma sincs arról, hogy egész lényével nem csupán a Földhöz tartozik, hanem a Földön kívüli világmindenséghez is.
Ma egyszerűen megalkotjuk fogalmainkat és elképzeléseinket, és azáltal, hogy a földi életből indulunk ki, a földi élet alapján alkotjuk meg az egész világmindenséget. Ezáltal azonban nem a valódi kozmozhosz jutunk el, hanem csak átvisszük földi képzeteinket földön kívüli viszonyokra.
A Napot is földi módra képzeljük el, mint egy fénylő gáztestet.
A Nap azonban nem egy fénylő gázgömb, hanem egy szellemi lény, ami ott fenn a világűrben bolyong, hanem egy teljesen szellemi lény.
És a görög kultúra embere még érezte, hogy ami a Napból feléje sugárzik, azt kapcsolatba kell hoznia Énjével, értelmével. A napsugárban a görög ember azt látta, ami benne lángra lobbantotta az ént. A Naplényben lényegileg egy az Énnel rokon lényt láttak.
Késztetést érzett arra, hogy a Napnak ugyanazt mondja, mint Énjének, ugyanazzal az érzéssel viseltessen a Nap iránt, mint Énje iránt.
Én és a Nap úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a külső és a belső. Ami kinn a világűrben kering, mint Nap, az a világén. Ami bennem él, az az ember énje.
Pontosan ezt az érzést kell elcsípnie annak, aki mélyebben akar együtt érezni a természet egész mindenségével.
Ez van pusztulóban értelmi árnyék kultúránkban.
A Nap és az Én összefüggése az, hogy a Nap mindazt sugározza felénk ami Énünk viselőjévé tesz bennünket. A napsugárzásnak köszönhetjük, hogy tulajdonképpen emberi alakunk van.
Ez tesz bennünket az Én képmásává.
Már embriókorban meghatározza alakját.
Az anyaméhben nemcsak az történik, amit a mai tudomány megálmodik, hogy a megtermékenyített anyából erők áramolnak ki, amelyek megalkotják az embert.
Nem.
Az embrió csak nyugszik az anyatestben. Ami a formát adja az embernek, azok a naperők.
Nem lenne szív a szervezetben, ha a Nap nem pontosan ezt a szívet illesztette volna be.
A bolygóegyéniségek tettei és impulzusa közé illeszkedik be a Nap, bizonyos mértékben harmóniát teremtve az embert felszabadító és a sorsot meghatározó bolygók között.
A Napban azokat a jellemzőket találjuk, ahol csodálatos módon együtt hat a sorsot meghatározó szükségszerű, az embert felszabadítóval.
És csak az érti meg, mit is tartalmaz ez a lángoló, lobogó napfény, aki a sors és a szabadság egymásba szövését és egymásban élését, amiben a világba szétáradó, és a Napban ismét melegen összetartó fényekbe néz.
Magával a Nappal sem jutunk előbbre, ha csak úgy nézünk rá, mint a fizikusok.
Akkor igazodunk el a Napot illetően, ha úgy tekintünk rá, ami valójában szellemileg.
A Nap az, ami a melegben lángra lobbantja a sors szükségszerűségét, és a lángban a sorsot a szabadságban feloldja, és a szabadságot újra, ha felhasználják, összegyúrja a Nap hatékony anyagaivá.
A Nap bizonyos mértékben a láng, amiben a szabadság foszforszerűen a világban megjelenik, és egyidejűleg anyag, amiben mint az összegyúrt hamuban, a felhasznált szabadság, mint sors összesül, hogy tovább tevékenykedhessen, míg ez a sors a maga részéről a foszforszerűen a szabadságba átmehet.
A Napról olvashatsz még lejjebb ezen az oldalon a Háromszoros Nap című részben
