A Plútó

A Plútó a Szaturnuszhoz hasonlóan, halálra rémíti és terrorizálja, de egyben el is bűvöli azt, aki az asztrológiával foglalkozik. Hisz ő az a planéta, ami sokszor felelős a halálért, a szexualitásért, az erotikáért, a heves katasztrófákért, amelyek után mindent egy új alapon kell újjáépíteni.

A Plútó reprezentálja legmélyebb ösztöneink zord erőit, és a rejtett, tudat alatti erőszakos vonásainkat, amelyek bezúdulnak a bensőnkbe, hihetetlen intenzitással, mielőtt belépne cselekvésünkbe. Önmagában ez a befolyás nem negatív. Potenciális energia, amely használatba vehető, és hihetetlenül erős. Néha az egyetlen megoldási lehetőséget jelenti legyőzni egy benső gátlást, feloldani egy benső blokkot, vagy felül kerekedni egy olyan szituációban, ami sehogy másképp nem oldható meg.

A Plútó szimbolizálja azt az energiát, amely alapvető, hasznos, mert a problémás területet egyszer és mindenkorra lerombolja, és nem azért mert hajlamos a negatív oldal felé tendálni, vagy a perverzitásra. Képes regenerálni személyiségünk részeit, vagy életünk egész fejezeteit, bizonyítva, hogy képesek vagyunk csatornát nyitni egy ilyen vad erőnek, és új perspektívák nyílnak meg előttünk. Eszenciájának köszönhetően képtelenek vagyunk elfojtani ezt az erőt.

Mindazonáltal sikerülhet pontosan célra irányítani ezt az erőt, ha személyiségünk egy része időlegesen azonosul a Plútóval, amely aztán átalakít bennünket örökre.

A szexuális funkciója jól ismert, kapacitása, az érzelmek mélysége és szenvedélyessége egyértelműen utalnak a Skorpióra, amelynek a Plútó az ura.

Nem lehetséges beszélnünk a Plútó természetéről, ha nem ejtünk szót freudi dualitásról, Eroszról és Thanatoszról, azaz az élet és a halál hajtőerőiről, amelyek bennünk vannak.

Az Eroszt azonosíthatjuk a szexuális impulzusokkal, és a szerelemi szenvedélyekkel.

Az Erosz többnyire szemben áll az Philiával (barátság, kedvesség) és az Agapéval (devotion), szexuális tartalma miatt.

Platon szerint az Erosz a teljesség utáni vágyunk, amely arra sarkall bennünket, hogy egyesüljünk egy ellenkező nemű személlyel. Teóriáját az androgynos mítoszával magyarázza, mely szerint az emberi lényeknek két része van: a férfi és női. Zeusz kettévágta az embert, és minden fél évben egyesülhet a másik felével. Amikor találkoznak, szorosan egyesülnek, és soha nem akarnak tenni semmit a másik nékül.

Sigmund Freud szerint 1920 ból  az Erosz reprezentálja az élet hajtóerejét, amely kapcsolatokat teremt az élőlények között. Nála az Erosz az az erő, amely mindent összetart a világon. Ennek az elvnek az ereje a libido.

Thanatos ezzel ellentétben a pszichoanalitikusok szerint a halálba hajtó erők csoportját jelöli.

Az Erosz egyesít, Thanatos szétválaszt, tönkreteszi a kapcsolatokat. Az Erosz képes blokkolni a Thanatos erőit. Az az impulzus, amely főleg rombolásra irányul, agressziónak nevezhetőm szexuális irányultság esetén szadizmus. Ha belefél irányul a libido felé, akkor mazochizmushoz vezethet.

Az asztrológiában, még akkor is ha nem kapcsolódik a Vénusszal, vagy a két „világítóval” a Nappal vagy a Holddal, még akkor is erősen szexuális és szenvedélyes karakterű, és tökéletesen reprezentálja érzelmeink és érzékiségünk potenciálját.

Általánosan tudott, hogy a Plútó amennyiben összekapcsolódik a Vénusszal, abban az esetben rendkívül erőteljes amorózus szenvedélyekkel kell számolni, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen kontrollálni, és amelyet harmonikusan vagy kevésbé harmonikusan tapasztalhatunk meg, annak megfelelően, hogyan kapcsolódik ez a konjukció a többi planétához, vagy helyezkedik el a radixban.  Ha a Plútó a Marssal kapcsolódik, akkor lehetséges hogy szenvedélyes tevékeny düh formájában nyilatkozik meg más emberek felé. Ha ilyen aspektussal találkozunk, az persze megnyilvánulhat egy nagyon pozitív erő formájában is, de ha feszült aspektusokat képez a többi planétával, akkor megtalálhatjuk a szadizmus gyökerében is.

Destruktív-romboló-regneráló-újraalkotó, szexuális színezete, erőszakossága és öntudatlan jellege miatt a Plútó egyes szerzők szerint a vácuumképző kapacitást is szimbolizálja. A Plútó a Semmi a Naphoz viszonyítva, ami maga az Élet. A Semmi a kötelező fokozat az új struktúra megteremtésében, és nem a Semmi mint olyan.

Az eddig említettek fényében a Plútó helyzete a radixban egyfajta árnyékzóna, az élet egy olyan területe, ami nagyon telítve van intenzitással, és amely paradox módon elvezet annak a területnek a megtisztulásához, amelyet a ház jelképez, amelyben a Plútó áll, de ez persze függ a radix egyéb elemeitől is. Természetesen a Plútó jelképezheti azt a területet is, ahol megszállottakká válunk.

Ez egy modern interpretáció, egy modern felfogás, de nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Pszichológiailag a Plútó a dominancia vágyát mutatja, intuitív, ösztönös és tudattalan tekintélyvágy. Ha a Plútó a dominánciát mutatja, akkor mindig erős akaratú, autoriter, és uralkodni akar más embereken.

Szinasztriában, képlet összevetésben, ha sarokpontokat érint, akkor az egyik személy dominálni akar a másik fölött, először rejtetten és titkosan, nem nyílt módon, ahogy azt a Skorpió teszi, majd egyre nyíltabb a hatalomgyakorlás.

A hatás teljesen nyilvánvaló ha az egyik személy Plútója a másik ascendensével vagy a Napjával áll együtt. Ha a Holddal, akkor az érzelmi terület rombolásnak néz elébe. Merkúr esetén az értelem felkavarodik. Vénusz esetében a Marshoz hasonló a hatás, csak erősebb, ami vagy nagyon jó ómen a szenvedélyességet illetően, vagy az elpusztításig fajul. Amikor a másik ember Marsával áll együtt a Plútó, akkor előbb utóbb dominálni kezd a Mars felett, és kirobban a feszültség, többnyire a Mars ember kezdeményezésére.

 

 

A Plútó az életnek egy olyan dimenzióját szimbolizálja, amely annyira bonyolult és forrásai olyan mélyek, hogy minden egyéni horoszkópban mindig a titokzatosság lengi körül e bolygó jelentését.

A Plútó tömegkarmára és földi eseményekre gyakorolt hatása ismert, de az egyéni életre, egyéni lélektanra gyakorolt hatásáról nem nagyon találunk teljes képet. Úgy tűnik, mindig van valami rejtélyes a Plútóval kapcsolatban. Minden, ami a Plútóval összefügg, kissé eltér a hétköznapitól, egy kicsit excentrikus, valamint egy olyan kozmikus végtelenség birodalmát sejteti, amelytől az értelem megriad.

A Plútó fejlődő hatást képvisel, nem pedig előre rögzítettet, amely korunkban egyre erősödik.

A Plútó mindig a lehetséges tudati tágulást képviseli, mély rétegekben és finoman működik.

A Plútó mindig az erőnek egy rendkívül összesűrített formáját szimbolizálja, akár egyéni élményekkel függ össze, akár kollektív jelenségekkel. Nagyon koncentrált energia.

(gondoljunk az atombombára…plútónium…)

A Plútó nagy energiája olyan forrásból táplálkozik, amely egyáltalán nem nyilvánvaló, és amelyet transzcendensnek nevezhetünk. Ezért nyilvánul meg mindig ellentétek formájában, mert ami valóban érzékelésen túli, azt hétköznapi tudatunk csak ellentétek formájában képes felfogni, fény és sötét, öröm és szenvedés.

A Plútó olyan erőt képvisel, amelyet csak akkor tudunk alkotó módon hasznosítani, ha kellően spirituális irányultságúak vagyunk, mert csak a sprirituális fejlődés, és a mélységben való gyógyítás élményterületei azok, ahol a Plútó negatív energiáit következmények nélkül lehet hasznosítani.

A Plútónak általános igénye, hogy az egész élethez egyértelműen spirituális szemlélettel közelítsünk. Ez esetben megtapasztalhatjuk az egész élet egységét, amely minden külső forma mögött rejtőzik.

A Plútó energia bármely házban utat nyithat egy személytelen- mégis ellenőrizhető magasabb tudatosság felé, valamint az ezt a tudatosságot alkotó tevékenységgé formáló akaraterő felé. Éppúgy mint a Szaturnusz esetében, a Plútó negatív vonásai is általában túl nagy hangsúlyt kapnak: pedig a Plútó valódi ereje csak akkor válik negatívvá, ha megpróbálunk ellene dolgozni.

 

Jelleg: tüzes és nedves, férfias és nőies (túlsúlyban a tüzes, férfias)
A gyökeres átalakulást, az ellentételességet képviseli. Az oldás és kötés, az építés és rombolás, minden kiegyenlítésre törekvő ellentétes erő ütközésének és átalakulásának hatása ide tartozik.

Harmonikus jellemformáló hatása:
merész, elszánt, vakmerő, nem tér ki a problémák és a válságok elől, tevékeny, magávalragadó, legyőzi saját alsóbbrendű vonásait, előrelátó.

Diszharmonikus jellemformáló hatása:
romboló, fanatikus, dacos, elszánt, zsarnoki, bosszúálló, vadul féltékeny, kíméletlen, kegyetlen, durva, túlzottan érzéki, kielégítetlen, nem válogat az eszközökben.