Zarathustra a gömbbel. Részlet Raffaello Az athéni iskola festményéből

A zodiákusnak a 12 egyenlő részre osztása, a 30 fokos divíziók tükrözik vissza a 12 konstállációt megalapozó szellemi lények tisztánlátó észlelését. A babiloniak ezt a rendeződést nem absztrakt geometriai formákban ismerték meg, hanem mint a csillagok mögött álló kozmikus lények élő képeit. Ezeket a képeket eredetileg tanítójuk, Zaratasz közölte velük. A perzsa születésű Zaratasz, akit a görögök Zoroaaszterként ismernek, Nagy Kürosz király (i.e.hatodk század) rokona volt, és Kürosz babiloni hódításának hullámában került Babilonba időszámításunk előtt 539-ben. A babiloni papság hamar elismerte őt mint nagy tanítót. 

(Zarathusztra aki i.e 6000 körül élt, az ősi perzsa kultúra megalapítója volt. A Zoroaszter az újrainkarnálódott Zarathusztra neve az i.e. hatodik században, amikor ő rokonságban volt a perzsa Nagy Kürösz királlyal.)

Zaratasz hírneve olyan nagy volt, hogy Püthagorasz Babilonba utazott, hogy beavatást kapjon tőle.  Zaratasz, akinek tisztánlátása elért a Napon túlra, a zodiákus hatalmas lényeihez, négy királyi csillagról beszélt:

- Aldebaran, a Bika szeme, a Mennyek Bikája

- Regulus, az Oroszlán szíve

- Antares, a Skorpió szívének ragyogó vörös parázsa

- Fomalhaut, a Nagy Egy a Vízöntő urnájából kiömlő vízfolyás alatt.

Zaratasz tisztánlátása szerint, mely a zodiákusi minták fölé emelkedett, a négy királyi csillag, és az őket övező konstellációk a tér kozmikus irányait jelölték ki. Kelet (Aldebaran, Nyugat (Antares), Regulus (észak) és Fomalhaut( Dél). 

Ezen szent lényeket körbevették más fenséges szellemi lények, melyek a zodiákus többi részét adják. Zaratasz tisztánlátása lehetővé tette számára, hogy az időt és a teret panoráma szerű képekben lássa, és így látta, hogy hamarosan eljön az az időszak, amikor az emberiség többé nem látja már a kozmosznak eme szent lényeit, sőt, még el sem fogják fogadni, hogy ezek a lények léteznek. Megértette, hogy a szellemi sötétség közelgő periódusában az emberiségnek szüksége lesz a kozmosznak egy tudományára, mely fátyolozott formában fejezi majd ki a kozmikus misztériumokat, mivel a szellemi valóság, ami mögöttük áll, már nem lesz érzékelhető. Ez a tudás sugárzik felénk a babiloni időszaknak az asztronómiai szövegeiből. Zaratasznak sikerült ezt elérnie babiloni tanítóként. A szent zoroaszteri szövegekből, különösen a Zend Avesztából az ember bizonyos fokig érzékeli Zaratasz küldetésének hatalmasságát, mely magában foglalja az ember szociális, közéleti, és szellemi életének minden szféráját, ahogyan az a csillagászat és az asztrológia tanítását is.  A Zend Aveszta második részében megtalálható a zoroaszteri istenekhez szóló imádságok egy rendkívűli gyűjteménye, beleértve egy teljes diadaléneket a fényes és dicsőséges Tishtrya-hoz (Szíriusz):

"Áldozatot hozok a Haptoiringa csillagoknak (Nagymedve, Göncölszekér), áldozunk Vanantnak (Fomalhaut), a Mazdao (Napisten) által teremtett csillagoknak, a fényes és dicsőséges Satavaesának (Antares), aki felemelkedik a tengerből, áldozunk Tishtryanak (Szíriusz), a fényes és dicsőséges csillagnak, aki a sugárzó keletről végigmegy kanyargó útján, azon az úton, melyet kijelöltek neki a vizes úton, Ahura Mazdao akaratára."

Zaratasz azokról a mágikus tettekről beszél, amellyek legyőzhető a démonok tevékenysége, és ezek rendszeresen bizonyos csillagokhoz köthetők. A Nagymedvére bízták a pokol kapuját és átjáróját, hogy visszatatartsa azt a kilenc, kilencven, kilencszáz, kilencezer és kilencvenezer démont és tündért és varászlót, akik szemben állnak az égi szférákkal és konsteállációikkal. Zaratasz tisztánlátó víziója szerint annyi démon volt, ahány isten.

Zaratasz beszélt a nagy király eljöveteléről, aki egy szűz méhében fog megfoganni, és aki azért születik, hogy megváltsa a világot: El fogják őt fogni, és egy fára fogják felfeszíteni, és a mennyek és a föld siratni fogja őt. El fog jönni ismét fényes seregeivel és fent a fehér felhőkön fog megszületni. Az én családomból fog alászállni, mivel én vagyok ő, és ő én, ő bennem van, és én őbenne. Azt mondta tanítványainak, őrizzék meg a titkot amíg az idő eljön, mikor látják majd a csillagokból, hogy ő újjászületik, és azután kövessék a csillagot, és vigyenek ajándékokat, és tegyék tiszteleküket őnála. Az emberiség felismerheti Zaratasz saját inkarnációját, mint a Messiást, és rajta keresztül felismerhetik a Naplényt, akit ő Ahura Mazdaónak nevezett.

Amikor a csillagbölcsesség eltűnt, és úgy tűnt hogy örökre elvész a huszadik század tudományos materializmusának ködébe az egyik oldalon, és az opportunista kommercializmusban a másikon, újra egy nagy tanító jelent meg, hogy felelevenítse és kibővítse az ősi tudást. Röviddel azután hogy Rudolf Steiner (1861-1925) 1900-ban megkezdte ezoterikus témájú előadásait, előtérbe helyezte az emberi tudat fejlődésének igaz és teljes képét, egy olyat, mely mélyreható és helyes megítélést tartalmaz mind az emberiség csillagvilággal kapcsolatos ősi tisztánlátásáról, mind pedig a szellemi világ evolúciós döntéséről, hogy hogyan, mikor és miért fogyatkozott meg ez a tisztánlátás. Ő a saját, küzdelmekben kiérdemelt tisztánlátása jogán beszélt az ókori emberekről és mitológiájukról, hiszen ő látta, hogy a zodiákusi konsteállációk a szellemi lények külső megnyilvánulását jelzik: 

Feltételezzük, hogy valaki bizonyos trónok, kerubok, és szeráfok irányába akar mutatni. Emlékezzünk rá, hogy ezek a lények semmi esetre sem ugyanolyanok. Ők meglehetősen különböznek egymástól. Mindegyik individuális bélyegét viseli, vagyis attól függően hogy valaki merre fordítja figyelmét, meglehetősen különböző lényeket láthat. Tehát ahhoz, hogy valaki kimutassa a trónok, kerubok, és szeráfok bizonyos csoportját, egy bizonyos konstellációra kell mutatnia.  Ők, úgy is mondhatnánk az irányjelző táblák, melyek jelzik az irányt, hogy bizonyos lények merre találhatók. Amikor a zodiákusról beszélünk, szellemi lényekről beszélünk.

"És a trónus körül, a trón minden oldalán négy lelkes lény teremtmény vala, tele szemekkel elöl és hátul, ez első lelkes teremtmény olyan mint egy oroszlán, a második mint egy bika, a harmadik minet egy ember arcával, a negyedik mint a repülő sas. " (Jelenések 4:6-7)

János látomása a lelkes teremtményekről majdnem azonos Ezékiel látomásával a kerubokról. Ezékiel is lelkes teremtménynek nevezte a kerubokat:

" És nézem és láttam hogy négy kerék volt a kerubok mellett, és mindegyiknek négy arca volt, az első egy kerub arca volt, a második egy ember arca volt, a harmadik egy oroszlán arca volt, a negyedik egy sas arca volt. És a kerubok felemelkedtek. Ezek voltak a lelkes teremtmények, melyeket láttam".

Nem lehet kétséges, hogy mind János, mind Ezékiel a zodiákus ugyanazon régióira utal, mint Zaratasz a négy királyi csillaggal. Rudolf Steiner szellemi hierarchiákról szóló előadásaiban jelzi, hogy ténylegesen nemcsak négy, hanem tizenkét szellemi lény alkotja a zodiákust. 

"Bizonyára észrevették, hogy itt csak a zodiákus négy nevét írtam le. Ők képviselik a kerubok négy fő kifejeződését, de a valóságban ezek közül minden egyes kerubnak a jobb és bal oldalán van egyfajta kísérője, társasága. Így a tizenkét erőnk vagy hatalmunk van a Nap perifériáján. De hogyan függenek ezek össze a kerubok birodalmához tartozó erők a zodiákus neveivel? Az ember általában a Kossal, a Bikával, az Ikrekkel, a Rákkal és az Oroszlánnal kezdi, majd jön a Szűz és a Mérleg. A Sasnak később - határozott okból kifolyólag- fel kellett vennie a Skorpió nevet. Azután jön a két kísérő jegy, a Nyilas és a Bak. Az Embert Vízöntőnek hívják, meghatározott okból kifolyólag, melyre később térünk ki. Végezetül a Halak jönnek."

Idézet forrása: Robert Powell: Az asztrológiai forradalom

 Kapható: www.regulusart.hu